Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

tógazdálkodás idején, mikor a szántóföldi takarmánytermesztés mértékét az szabta meg, hogy a termett takarmányon el lehessen tartani annyi állatot, amennyinek a trágyája a talaj termőerejének fenntartásához szükséges. Éppen a kapcsolat egyoldalú volta mutatja, hogy lényegében az állattartás érdekei domináltak ; mivel az állattenyésztés a legeltetésre épült, a szükséges legelő biztosításának kívánalmai gátlástalan természetességgel lendültek át az egyes művelési á6l gak között vont határokon

." /kiemelés tőlem B.T./ Karcagon az állattartás fontossága abban is kifejezésre jutott» hogy a határ fele állandó legelő, a másik fele megoszlik egyéb művelési ágak között. Ez az állapot a múlt század közepéig tart. A város gazdálkodásának van egy sajátossága : volt egy több ejnbert foglalkoztató földmüvelés és egy kevesebbet foglalkoztató állattartás, amelyik viszont a nagyobb jövedelmet jelentette. Ilyen viszonyok között a földmüvelés munkaritmu— sa sokkal kiegyensúlyozottabb. Ennek a kiegyensúlyozottság nak az alapját a gabonatermesztés adta, mely viszonylag kisebb munkaráforditást köveiéit, a vele való munka kulminációs pontjai jól eloszlottak az év folyamán : szántás - vetés - aratás — nyomtatás. Ez a ritmus alapvetően változik meg, amikor a megnövekedett földterületeken nagyobb mennyiségekkel kell dolgozni, tehát "jobban szoritott a munka," másrészt a kialakult uj ve tésforgóba ujabb növényféleségek jelentek meg /kukorica, takarmánynövények, répa, stb./ melyek munkaigényesebbek voltak, я a közbeiktatásukkal felborult a megszokott ritmus is. Ennek a változásnak az alapja a határ teljes falosztása - 42 -