Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

1897-ben ujabb jelentős szántóföld növelésről adhatunk hirt. Kiosztották, a müvelésre alkalmas legelcterületekst is, s csak az egyébre alkalmatlan szik maradt meg legeltetés céljaira. A következő adatok ezt a tényt regisztrálják. Az ármentesitések előtti állapotokat a térképmellékletek jel szemléltetik. A korabeli,híradások is sokat oröki tettek át a határ ekkori képéről. PALÜGYAY Imre, aki FÉNYES Elektől sokat átvesz, a következőképpen ir : "A Nagy-Kunságban nevezetesebb folyók a Berettyó, Körös és Hortobágy, mellyeknek kiöntései gyakran a legnagyobb károkat okozzák. Berettyó vize Karczag és Kisújszállás tájékán /körülbelül I5000 holdnyi térségen/ nincsen kifolyása. A Körös kiomlései szinte állandó vizeket s mocsárokat okoznak. A Hortobágy melly merő hó s esőből gyújtott álló viz, s je lenleg a Dobi töltés épitése óta, a Tiszába kifolyása gátol— 28 va van - a posványok növekedését szinte igen ápolja." GYÖRFFY István is sokszor ir a város határát boritó mo2^ csarakrol, s a taj életeben meghatározónak tekinti ezeket. " Megszüntetése a folyók gátak közé szorításával kezdődött. Megszűnt az évenkénti rendszeres utánpótlás, ezután pedig lecsa poltak a réteket, s eke alá került területük. Ilyen változása az alföldi tájnak még sohasem volt tapasztalható. A nádasok helyén búzatáblák ringatóztak, más részeket pedig a szik verte fel. DITZ Henrik néhány évvel a munka befejezése után fogalmazza meg elkeseredett véleményét az árvizmentesitésről : n ... nagyon is egyoldalulag csak a meghódított mérföldeket vették számításba s csak nagykésőa látták be, mikép a viz lecsapolása által a talajt részben elrontották, nemhogy - 25 -