Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

1./ A 15o éves török uralom, és a felszabadító hábo­rúk során elnéptelenedett falvak határaiból kialakultak a jellegzetesen nagyhatáru alföldi mezővárosok, E városok ujjá­szerveződésüktől kezdve állandóan igényt tartottak a hozzá­juk tartozó egész határra, és különböző módon élték is azt. A határ hasznosításának módja egyúttal jól jelzi a város fej­lődésének, gazdálkodási állapotának és szervezettségének a mértékét« 2./ A gazdálkodás két ága,' az állattartás és a földmű­velés mindig nagyon az oros kapcsolatban volt egymással a vizsgált időszakban. Extenzív földmüvelés az adott időszak­ban extenziv állattartást feltételez, és fordítva. Amilyen mértékben belterjesedik a földmüvelés, ugy követi ezt az ál­lattartás is. Másrészt a paraszti háztartás jövedelme is e kettőből adódott, igy egy korszakra nagymértékben jellemző, hogy az állattartásból, vagy a földművelésből származott-e a bevételük, illetve a kettőnek milyen volt az aránya, 3./ Az állattartásra jellemző, hogy a századforduló i­dejéig elsősorban legeltető jellegű, és mint ilyen, mindig közösségi tevékenység volt. A közös nyájak a közös legelőkön jártak. Egy-egy gazdaközösség Összevert állataira egy pász­tor vigyázott. Ennek következtében az ellenőrzés és a szá­monkérés is minden esetben kollektiv volt. Ebből következik, hogy a pásztorkodás mind térben /legelő/, mind időben / kint­tartózkodás/ pontosan körülhatárolható. A fogadott pásztor minden tettéért felelt. Tulajdonképpen egy speciális foglal­kozást üző szolgarendü ember volt, A-./ Az állattartás - az utóbbi fél évszázadtól eltekint­ve — mindig függvénye volt a rétnek, a rétgazdálkodásnak. A - 18a -

Next

/
Oldalképek
Tartalom