Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

A város határa morfológiailag nagyon változatos Ï kiemelkedő hátak, vizjárasos rétek, nádasok, kiszáradt folyómedrek figyelhetők meg. Talaja a magas humusztartalmú, gazdagon termőtől a gyenge hozamú savanyu,, sőt szikes területekig mindent magába ölel. A 19. századi folyószabályozási és belvizrendező munkálatok a táj képét nagy mértékben megváltoztatták. Ma már csak a helyenként megmaradt nádasok» vizes rétek jelzik a korábbi állapotokat. Az I745—ÖS redempció idején a határ jól művelhető földjeit kiosztották a gazdák között a befizetési összeg ará — nyában. Ezen a területen épült ki először az Alföldre jellemző tanyavilág. A tanya elébb a teleltető állattartás, majd egyre inkább a földmüve lés üzemhelye lett. A tanyának ez a kettős funkciója napjainkig megmaradt. A feldolgozás módszere az agrártörténet és a néprajz sajátos ötvözetéből adódott. Megítélésünk szerint ez eredményesnek bizonyultj amennyiben a recens, jelenségek történeti kialakulását is sikerült több ponton tisztázni. A forráskutatásokat levéltárban végeztük, s párhuzamosan gyűjtöttük az idős adatközlőktől a szájhagyomány utján, a tapasztalatokban fennmaradt emlékanyagot. Dolgozatunkkal alapot kívántunk teremteni a későbbi néprajzi kutatások számára. Megállapítható, hogy az Alföld mezőgazdasági kultúrájában sok a megegyező vonás, az alapvető folyamatok azonosak, de sok eltérés is tapasztalható. A Jászkunság esetében ez az eltérés a .sajátos jogi, történeti fejlődés következménye^ mely a redempcióval kezdődött. Az ekkor kialakuló bir— tokhasználati és gazdálkodási formák fejlődése jól megkülönbözteti e táj kultúráját a szomszédos területekétől. A helyi sajátosságok a következőkben foglalhatók össze : - 179 -