Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Összefoglalás Karcag az Alföld közepén elhelyezkedő, jellegzetes nagyhatárú város. Történetileg beletartozik a Jászság, a Kis- és a Nagykunság hármas egységébe, ez utóbbinak a központja. Ezeknek a területeknek a sajátos fejlődését a századokra visszanyúló kiváltságok biztositottak, A tradicionális magyar feudális viszonyok között számára szabad,, önálló fejlődést teremtett a kiváltságok megléte, A 18. század elején azonban ez a kiváltság megszűnt. A töröktől visszafoglalt területeket a Habsburg ház uj szerzeményének tekintette, s vele szabadon rendelkezett, figyelmen kivül hagyva minden korábbi jogot. A Jászkunságot - ahogy nevezik alarmas kerületet — Lipót császár eladta a Német Lovagrendnek. Ezzel jobbágysorba taszitotta az itt élő szabad népeket. A jogtalan állapotnak 1745—ben lett vége,, amikoris saját anyagi áldozatukkal visszaváltották régi függetlenségüket a jászkunok. A zálogösszeget a lakosság adta Össze, ki-ki a saját anyagi erejéhez mérten járult hozzá a városra eső összeg előteremtéséhez. Ezt az aktust nevezik vis szavaltakozásnak, magváltakozásnak, latin szóval redempciónak. Ennek az eredménye az lett,, hogy kibontakozhatott itt egy szabad agrárfejlődés - mely azonban magán viselte a feudális kor ellentmondásait. A dolgozat céljául azt tűzte ki, hogy végig tekintse a karcagi gazdálkodás /földmüvelés/ fejlődésének utóbbi két évszázadát agrártörténeti és néprajzi szempontból. - 178 ~