Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)
Gyakran előfordult, bogy a gazdának nem Tolt szüksége a tanyájára, és sem a feles,, sem a harmados nem költözött bele« Ilyenkor a tanyát a körülötte lévő paliaggal kiadta a szabadtanyásnak« Ez rendszerint ház nélküli szegény ember volt«, Egyedüli kötelezettsége az volt, hogy a tanyát és környékét rendben tartsa* ha szükséges, javítgassa. A parlagon tartott kevésszámú baromfi is az övé volt. Mivel ennek a formának gazdasági jelentősége nem volt r igy általánosnak sem mondható, inkább egyedi jelenségként él az emlékezetben is. Ál ta— Iában egy éves időszakra volt érvényes ez a forma. Ideiglenes jellegű volt az ilyen minőségben történő kinnélés^ mindenki arra törekedett, hogy biztosabb megélhetése legyen. Ezek voltak Karcagon a megf igy élhető, s történeti anyagiból is kielemezhető gazdálkodási formák, melyek a város tevékenységét mintegy két évszázadon keresztül jellemezték. Egymás mellett különböző fokozatokat képviselnek a s jól jelzik a gazdálkodás keresztmetszetét, egyúttal sejtetik a fejlődés irányát is. E formák érvényben voltak egészen a legutóbbi időkig s a termelőszövetkezet általánossá válásáig,, 177 -