Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

iskolából. Bérük a felét sem érte el a nagyszolgákénak.Munkájuk a jószág őrzése, kapálás, nyomtatáskor a lovak hajtása, jószággondozás — egyáltalán minden olyan munka, mellet el tudott végezni. Az öregbéres mindenfajta munkát végzett, ami a tanya körül és a gazdaságban előadódott, Szolgatanyás A föld megmunkálásának a következő formája az volt, bogy a gazda nem maga, ill. családjával, munkásaival dolgozott, hanem a tanyát bizonyos mennyiségű földdal kiadta harmadosnak, vagy szógat any ásn

ak. Ez családos ember volt, családjával a gyütt költözött ki a tanyára, s ott gazdálkodott. Ha a tulajdonos meg volt elégedve a munkájával, több éven át is megtartotta, de a szóbeli vagy írásos szerződés mindig csak egy évre szólt. Általában csépléskor, vagy nyomtatáskor mondta meg a gazda a -szolgatany ásnak, hogy továbbra is marad-e, vagy keressen magának más gazdát. A vetőmagot és az igaarőt és a fold megműveléséhez szükséges egyéb szerszámokat a föld tulajdonosa adta, a harmados a munkaerejével szolgált. A bérébe beletartozott a tanya körül egy hold kukorica, melyet a maga számára munkált meg. Erre kialkudott szabadnapot kapott, hogy a munkáját elvégezhesse, A tanyán lakhatás fejében a szolgatanyás felesége baromfit nevelt a gazdasszonynak. Ezzel egyenlítette ki a vete — menyben a baromfik által okozott kárt is. Általában 2o darab márciusi csirkét adtak aratáskor a gazdasszonynak. A föld tulajdonosa szigorúan kikötötte, hogy a szolgatanyása hány, és milyen jószágot tarthat. A gyakorlat az volt, hogy egy fejős - 175 -