Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

ságokkai járna. Ugyanis a nevek jelentós résza helynévből képzett. Okleveles adatok birtokában tobt esetben kimutatható, hogy az ilyen nevek legtöbb esetben közvetlen elszármazást jelentenek. A név viselője arrdl a vidékről vagy abból a településből jött, amit nevében visel. Érdekes, hogy a leggyakoribbak a környező — elsősorban Tisza menti községek neveit őrző személynevek. A területre a bevándorlás a redempcióvai megakad, mivel a kialakult jogi és birtokviszonyok azt a folyamatot szinte teljesen megakasztják. A kommün

itás, mely a birtokon belüliek összességét jelenti, szigorúan őrködik jogai felett, s nem veszi jónéven, ha a birtokon kivüliek amúgy is nagy tábora még tovább duzzad. Nagyobb tömegű betelepülőkkel csak a katolikusok idejövetelekor találkozunk. Az egységes protestáns terület megtörésére királyi rendelet szoritotta rá a kun városokat, hogy maguk közé nagyobb számú katolikus lakosságot fogadjanak. Több heiyi hagyomány is 12 bizonyitja, hogy ez nem ment könnyen. A betelepülő katolikusokat igyekeztek kiszorítani a birtokból, s ez többé-kevésbé sikarült is. Az irredemptusok számát gyarapították jelentősen. Minden földkérési kisérletük eredménytelen maradt, vásárlásaik is nehézségbe ütköz tek a kialakult öröklési és jogrend következtében. Érdekesen világit rá erre egy 1772-ben kelt tanácsi határozat, mely a katolikus kántor földkérését utasítja el : "Mint az Tanács előtt tudva vagyon, ugy az Instáns előtt is nyilván vagyon, hogy melly szűk legyen az szántás alá vehető ollyan közönséges földünk, mellyet még privatus Gazdák sem bírnának el annyira, hogy az kik a régi lakosaink Redi- 14 -