Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

málták az földet, azoknak fel nevelkedett fiaiknak is nem adhatunk, sem az katonaságtul hasa jött örökös haza fiaknak is; ugy ez felséges Consilium Váras majorsága eránt való Kegyelmes Parancsclattyát is ugyan nehezen teljesít hettyük. Azért az instansnak honnan szakasztani földet nin] * csen, hanem mint más lakosok pénzen szerezzen,"""''' A Kunság területén a népmozgásnak volt egy másik iránya is, az elvándorlás. Az l'77o—

es évekre véglegesen kialakult és megszilárdult a birtokrend, a redemptusok megerősítették helyzetüket. Különböző jogi intézkedésekkel mely a földtulajdon elidegenítését volt hivatva szolgálni, szinte teljesen lehetetlenné tették birtokon kívülinek hogy földet szerezhessen. Ezért a kevés földü redemptusok és a nincstelen irredemptusok, kik itt jó megélhetési lehetőségekőt nem reméltek, vállalkoztak arra, hogy az akkor benépesülő Bácskába telepszenek le. Több száz református család költözött 14 el az 1780-as évek közepén. A belső feszültség egy időre ezzel a kiköltözéssel csökkent. A redemptusokbói álló kommunitások szívesen engedték el a szegény vagy teljesen nincstelen lakosokat, S később, mikor néhányan vissza akartak tér ni, mivel nem találták meg a helyüket, a tanács mereven ei15 zárkózott visszafogadásuk elől. A tárgyalt időszakban eléggé jelentős, állandóan fluktuáló szolgaságot vállaló lakossággal is számolnunk kell. A kialakuló tanyákon helybeli irredemptus lakosokból és a környék községeiből verbuválódó szolgákat alkalmaznak a gazdák. Sajátos az, hogy az idegenből bejött,elsősorban nőtlen legényeket csak a szolgálatuk ideje alatt tűrték meg a városon. Amint a szolgálata letelt, vissza kellett térnie szülőföld— - 15 -