Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

igénybe, amelyiket akarta, amelyik a legközelebb esett a házához. Nem volt utcákhoz, vagy egyéb beosztási rendszerhez kötve a használata. A rakodóknak volt egy felelőse, lógergazdán

ak nevezték. 6 irányította a loger használatát a csőszökön keresztül. A csőszök kinn laktak mindig a lógerban álló csőszházban. Hordás e— lőtt kicsóvázták az utakat és az asztagok helyeit, ugyanezt tették a takarmánynál is, A lógergazdát a közbirtokosság vá lasztotta saját soraiból. Ő volt a felelőse valamennyi lóger — nek, hogy ott rendben menjenek a dolgok. Alá voltak rendelve a lógercsőszök, akik munkából kikopott szegény, öreg emberek voltak. A csőszt a rakodót használó gazdák fizették*, meghatározott rendszer szerint. A századfordulón minden mázsa búzától 1/2 kg, majd később 1 kg. volt a bére, minden másért pénz fizetése volt,, A csősz feladata az volt, hogy vigyázzon, nehogy illetéktelen hozzányúljon a más takarmányához, szalmájához, vagy gabonájához, felügyelt a rendre, irányította az újonnan,érkezőket, megmutatta, hol folytassák a sort, hová rakodhatnak. A rakodóban külön volt a takarmány és a gabona. A gabona asztagokat mindig szellősebben rakták, egyrészt-tűzbiztonsági okokból, másrészt pedig, hogy legyen hely a szalma és törek lerakásához is a csépléskor. A két asztagsor közötti széles térséget utcának nevezték. Rendszerint olyan széles utcát hagytak, hogy két rakott szekér elférjen egymás mellett rajta. A takarmányt sem lehetett össze-vissza rakni, annak is kijelölték a sorát Ugy, hogy szakérrel ott is nyugodtan lehetett közlekedni. Ha nyomtattak, a szérűt is a lágerben csinálták meg. Mindenki a maga asztagja mellett csinált szérűt. Ha valaki rendszeresen à lógerbe'ihordta a gabonáját, annak állandóan fenntartották a helyét, s igy azon a szérűn nyomtathatott mindig. Minden más eset— - 152 -