Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

miből fizetni» s igy kirekesztődtek a határ használatából /irredemptusok/. Elkeseredett küzdelem indult meg a két csoport között a jogok védelme, illetve a belül kerülés- érdaQ kében« Ennek a küzdelemnek utolsó fellángolása a múlt század végére esik,' amikor a legelőterületeket is végleg felosztják. Ekkor ismét megcsillan a remény az irredemptus utódokban, hogy földhöz juthatnak. Eredményre, nem jutottak,most is a Liber Fundi-t vették alapul, s az ottan feltüntetett a— rányokra figyelve osztották ki a vagyonosok között a legelőt. Azok tehát,, akik birtokon belül kerültek, élvezték a közös használatú területek előnyeit /rét, nád, legelő/, másrészt tulajdonosai lettek egy jelentős földterületnek, me — lyet szabadon használhattak. Karcagon ezek a mezőgazdasági müvelésre kiválóan alkalmas tőkeföldek a tilalmas egységes elnevezésű, különböző részekből álló területek kerültek végleges kiosztás alá. / lo forint értékű föld egy rud_ nagyságúnak felel meg, mely két láncaiba

, azaz négy katasztrális hold./ Ez a földterület a határnak alig több, mint egynegyedét tette ki, a háromnegyed része közös használatú maradt, melyet változatos formában éltek. Ezeket a közös használatú területeket a 18. század közepe táján még nem zárták el az irredemptusoktól, bizonyos használati jogot engedélyeztek, természetesen fenntartva a tulajdonosi állapotot. Ennek alapja az 174-б-Ъад hozott rendelkezés, mely meghatározta a hármas kerület egészére az irányelveket : "Mivel leg inkább akkor szoktak sok rendeletlenségek és vesztegetések elkövettetni a közönséges háznál midőn minden Esztendőkben nyilasokat osztanak arra való nézve hogy ebben is a panaszkodók megnyugtassanak, parancsolta- 12 -