Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

raz volt a föld, akkor géppel vetettek, hogy a szántásban levő nyerseséget a mag csírázásánál ki tudják használni. Természetesen ilyenkor kellett egy jó eső is, mert különben csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem kelt ki a kukorica. Mindig az adott viszonyok döntötték el, hogy melyik vetési módot alkalmazzák. Az egyik adatközlő véleménye jól tükrözi ezt az alkalmazkodást. Feles földön gazdálkodott, s több vitája volt a gazdával a kukorica vetését illetően : n I9I8. tavaszán, április 3-én haza mentem /ti, a városba/ ökrös László gazdához, hogy lemorzsolnám a kukoricát, ami vetni való, mert a fele vetőmagot ő adta. Azt mondtam neki, hogy a jövő héten már szántom és vetem a kukoricát. Azt felelte, hogy morzsolni lehet, de vetni még nem engedi meg. Ő is szántat a jovo héten, de vetni csak 24—e után vetnek, mert még hideg a föld, és nekem sem engedi meg, hogy már elvessem. Azt mondtam neki, hogy a föld olyan, és néztem több helyen ásóval, annyi nyerseség van a földben, hogy ha barázdába vetjük, ki tud kelni, da ha eső nem lesz, a fölszántott föld ugy kiszárad, hogy nem tud kikelni." Majd később : " ... elvállaltam, hogy vetek б hold kukoricát, ő adja a vetőmagot. Mikor feltettük a vetőmagot a kocsira, mondja, hogy most pergessük a barázdába. Én meg azt feleltem, hogy hát Ökrös ur nem pergetjük a barázdába, ezt géppel vetjük. Erre azt felelte, hogy én ővele viceelek. Én nem viccelek, én ugy látom jónak, mert a föld addig van beázva, ameddig meg van szántva. Azon tul olyan száraz, szét van repedezve. így géppel vetve nyers földbe kerül a mag és csirát fog." A vetés legalkalmasabb formájának kitapaszt«lása hosszú,szorgos megfigyelésnek a gyümölcse. A természet folytonos megfigyelése eredményezte azt, hogy a nehéz természeti és talajadottsá- 14-0 -