Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

gok között is sikerült a termelést rendszeresen biztosítani. A kikelt gabonavetésre kevés gondot fordítottak. Különösebb gondozást nam is igen kivánt. Kora tavasszal, ha a búza nagyon gazos volt, acatolták. Hosszú, vékony fanyél végén kovácsolt vasbői készitett, legyezoszerüen kinyiló, elöl élezett szerszám az aszatoló, mely vékony nyakkal kapcsolódik a köpüüöz. Ezzel a búzatáblán végigmenve, kiszurkálták a gyomot. Rendszerint gyerekek végezték ezt a munkát. Megállapítható az» hogy nagy gonddal készitették elő a földet, vigyázva arra, hogy minél tisztább legyen, s ne adjon külön munkát a vetés tisztítása. A fold legeltetésének is egyik célja az volt, hogy a gyomnövényt kitépje, letapossa az állat, A vetőmagnak is két kritériuma volt, egészséges és tiszta le gyen. A kölesnél meg egyenesen alapvető követelmény a tisztaság, hiszen az apró, gyomos mag legfeljebb baromfi- vagy madáreledel lehet,

: emberi táplálkozásra alkalmatlan. A kukoricát a nyár folyamán egyszer, esetleg kétszer kapálták meg. Ezt elegendőnek tartották, hogy a növény kellően fejlődjön, más gondozása nem volt. A buzavetést tavasszal meg szokták húzatni tövisboronával. Ez kettős célt is szolgált. Egyrészt a felső talajrétegeket megmozgatta, feltörte a téli hó, viz által összenyomott, összevert földet, másrészt a felszínhez közel lévő csutkatövekről lekaparta a földet, s ezt külön fel lehetett használni. Aratás és a levágott gabona kezelése Ebben a fejezetben szűkszavúan csak a rendrevágást» illetve rávágást, a kötött és kötetlen kezelést és az asztagrakast tár— - 141 -