Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Kaszálót ezután is hagyott ki—ki a réti földjén — kü­lönösen a mélyebben fekvő laposokban, melyet időnként meg­megfutott a viz, a hólé, az itt termett széna a szántóföl­di takarmánnyal együtt alkotta a készletet. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a füvelő rétnek nagyon fontos szerepe volt hosszú időn keresztül az állat­tenyésztésben, hiszen majdnem kizárólagosan ez biztosítot­ta a nagyszámú állomány téli takarmányszükségletét. A szán­tóföldi takarmánytermesztés akkor lendül fel, mikor ez a ha­gyományos keret felbomlik végképp. A gazdálkodás szerkezeté­nek ez a módosulása ujabb fejezete a földművelés történeté­nek, mely napjainkig nyúlik. Nádnyilasok A város határának jelentős részét állandóan vagy az év nagy részében viz borította. Ezek a területek szervesen be­letartoztak a gazdasági szerkezetbe, fontos szerepük volt a város életében. A különböző növényi és állati táplálékok mel­lett a rét adta a fontos tüzelő és építőanyagot, a nádat, A fában szegény Alföldön ennek lényeges szerepe volt. Az épüle­teket náddal fedték, s általános volt az is, hogy a kerítése­224- , ket belőle csináltak. Nadbol építettek,a pásztorok mind ma­guknak, mind az állatoknak az enyhelyet, szélvédőket, kunyhó­kat. Aszályos esztendőkben pedig az állatok takarmányozására lekaszálták a rétek zsenge nádfiókját és azt megfonnyasztva etették. Érthető tehát, hogy fontos és megbecsült növénye volt a tájnak, bár a nádtermelő föld tiszta jövedelme a legalacso­nyabb volt a múlt század közepén; 1 forint 25 krajcár holdan­225 < - , • • kent. Sokirányú felhasználása miatt a szerepe és jelentő— 1об -

Next

/
Oldalképek
Tartalom