Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

sége igen kiterjedt voit. A kommün

itás korán átveszi az irányitást és ellenőrzést a nádtermc területek fölött, azután ezt a területet is évenkénti újraosztással hasznosítják. A város mindig számolt a rétek hasznával, s féltő gondossággal vigyázott is rá. Szert fontos hangsúlyozni, hogy az az elképzelés, miszerint a rétekben csak bizonyos foglalkozású emberek tudták kiismerni magukat, csak részben áll. A gazdagon árnyalt földrajai névanyag bősége is állításunkat igazolja. Minden kiosztás alkalmával pontosan felsorolják azokat a helyeket, ahol nádat osztanak. Karcag határa bővelkedett jő nádterma területekben.Rendes termés esetén nemcsak a várost, hanem a kornyéket is ellátta náddal, 1789-ben a város határában a következő nádtermo területeket irták össze : Kara János looo kéve Vajas 600 t! Hattyus З000 n Magyárka 5oo И Halas Jooo il Karga lapos З000 H föld égés Botonással 23600 п Kun lapos 15000 n Apa vára, Érbuga 22ooo 11 Beretz fenék looo n Disznós rét Зооо t! summa 79?oo kéve nád Gyakran fordultak a szomszédos helységek lakosai a városhoz, hogy engedjék meg nekik a nádvágást. Ha a helyi igénye ket kielégitették, ugy ennek rendszerint semmi akadálya sincs, megengedik, hogy a kérelmezők a megmaradó készletből tetszés szerint vághassanak. Legtöbbször nádudvariak jönnek, ami azért is érdekes, mert Nádudvar határa is tele van bő nádtermő he lyekkel. De gyakori, hogy a szomszédos két kun város, Kisuj 227 szállás es Kunmadaras lakosai instálnak nádvágást. Egy- lo7 .-