Bellon Tibor: Karcag város gazdálkodása. Földművelés. – A Damjanich János Múzeum közleményei 34-35. (1973)

Másik sajátos: jelenség az, hogy mint láttuk, nagyszámú állatállomány téli takarmányozásáról kellett gondoskodni, megesem találkozunk a rétek gondozásával vagy trágyázásával - egyáltalán olyan törekvéssel, amelyiknek eredményeként több, jobb szénatermésre lehetne számitani. Az Alföldön általános lehetett ez aa állapot» erre lehet következtetni. a leirásokból. SZABÓ Mátyás is erre az eredményre jut egy más 197 viszonyok között gazdálkodó táj vizsgálata során. Ennek okát egyrészt abban látjuk,,hogy a kaszálók minden esetben áradásos területeken fekszenek. Gyakran alig győzik kivárni a lakosok, hogy a kaszálókról lehúzódjon a viz. A talaj termőképességének fenntartása az áradással hozott termékeny iszap lerakódása következtében biztositva volt. Másrészt az évenkénti újraosztás következtében mindig mindenki más-más helyen kapta,meg a kaszálóját, igy^nem törekedett arra, hogy gondozza azt. Tulajdonképpen ebben az időszakban mindig csak rétélésrol és nem rétgazdálkodásról beszélhetünk. Ez a kifejezés jobban fedi a lényeget. Mindössze annyi történik ebben az időben a rétekkel, hogy nagyon szigorúan tilalmazzák a legelő nyájak elől azokat a területeket, melyeket kaszálóként szándékoznak kiosztani. Ez az állapot 1864— ig áll fenn, amikor a kiszáradó réteket felosztják és megindul rajtuk az intenziv földmüvelés. Minőségileg jóval rosszabbak a réti földek, mint a tilalmasiak, 198 erre hamar ra is jöttek a lakosok. A rét osztása is megegyezett más földekével, melyeket évről-évre éltek. Amikor eljött a kaszálás ideje* egy küldöttség megállapította a rétek állapotát* s meghatározták, hogy mennyit lehet kiosztani, A kiosztás egysége az egy láncnyi tőkeföld. Meghatározták a dűlők hosszúságát, utána nyilat húztak — loo -