Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

orrunk előtt. No, de ni sem voltunk restek. Futva siettünk, sikerült is nekem az elsofcbi fogat első lovát a kantárszárnál megkapni. Azonban nem birtam erő sebben fogni, a furvéser /szakarész/, ki e:on lovon ült, akkor kurta kardjával fejen felé vágott. Soha kard ily közel nem érintett. No, de mögöttem jövő Schwarcz János tizedes a furvésert a 16rul leszúrta. Evvel meg is állította a fogatokat. Mind a 4 ágyú, ugy a 12 ló is zsákmányul esett. k Szent-Jánosban elszállásolt granicsárok megér demelték volna, hogy megtizedeljék tisztjeikkel együtt. A századok nem sorakoztak, a házakból minket igen hatásos oidaltüzelés alá vehettek volna ... Előnyomul ásunk mindenesetre•nagy áldozatokba került volna, de ezt nem tették. Egy része a Tisza partja védelme alatt átszaladt Szolnokra, a nagyobb rész EH. Franz Kari-zászlóalj-bélieket elfogták minden ellenállás nélkül. A császári tüzérek szinte fogságba estek ... Ekkor

on a 3-ik honvádzászlóalj a Molnár-utca végén benyomult,ott a tüzelés megszűnt... Az indóházcan a tüzelés még egyre folyt, bár a császári vadászokat a vörös sapkások már rég elűzték és mint hallottam, a honvédek az elrejtőzött császári vadászokat is ki fürkészték rejtekeikből ... Gr. Leiningen dandárparancsnoktól már előbb azt az intézkedést nyertem, hogy törekedjem a Tiszahidját birtokomba ejteni. Lehetett'ugy lo-ll óra között, midőn a városba bevonultam. Persze, a Tisza partjához akarván előnyomulni. De Illésy Sándor századparancsnok, ki a gimnáziumot Szolnokon végezte, nagyon jól ismerte'Szolnok helyzetét,

as ő vezetésére biztam magamat. És csakugyan helye sen cselekedtem, mert ha a Tisza-partján menten - 31 -