Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

volna, a várost átszelő vizlevezetés /18/ amiben ezidőszerint'tán 2-5 öles viz is volt, feltartóztatott volna. De igy nyugat felé húzódva, a vizesárkot és evvel egyidejűleg a barátok kolostorát is megkerültük. A házportákon, keritéseknek ledönté se után haladtunk előre. Midőn a kolostor bástyaszerű falainak egy magasságában'voltunk, a kolostor felöl lövések estek ránk ... Folytattam előnyomulás ómat a viz partján felfelé, semmi ellenállást nem találtunk.'Messziről már láttuk, hogy a császári katonák ... nagyon tőre kedtek a már e célra eleve szurokbamártott szál maköteget a hid karfájára fonni, hogy a Tisza hid — ját annál könnyebben gyújthassák fel. Még egy század-erejü császári csapat is sietett a hidra feljutni. Mi is siettünk, mert már láttuk, hogy egy tiszt gyújtogatja gyújtóval a szalmaköteget. így si étve éppen a sóházi nagy pajtaszerü épületek kö zött haladtunk, midőn egymásután h- ágyúgolyó csapott a Tisza partjára Szentmiklós felől. Szolnok támadására előnyomuló gr. Vécsey hadteste minket császáriaknak tekintett /fehér szijazatunk erre okot adhatott/ ismét jött egy ágyúgolyó felénk.Ekkoron a felbontott fehér zászlónkat a zászlótartó erősen fel'és alá lobogtatta, mire az ágyúzással felhagytak. Ä hídnak karfái már égni kezdettek, és mi nem tekintve azt, hogy minket a Tisza partjához közeli házakból, az ott netalán elrejtett császáriak u gyan erősen megtizedelhették volna, gyorsan előrenyomultunk, sőt futottunk. A hidat felgyújtó katonák minket nem egyhamarjában ismertek fel ellen ségnek ... s amikor őket mieink megadásra szóli tották fel, bámészkodtak ránk. Kettőt, akik még a felszólítás után is gyújtogattak, katonáim leszúr-