Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

nek milyen kitünö, jól kitanult tüzérei vannak, kiknek minden lövése biztos. Felkeltünk hát, és balra vonultunk, hol kissé lapályosabb lévén, némileg fedezve voltunk a golyóktól. Tömegünk előtt ült lován uj őrnagyunk, Elek Fe — renc, s amint legjavában suhogtak fejünk felett a golyók, ő énekelni kezdte azt a vig dalt,mely— lyel minket Miskolcon verbuváltak. De alig végezte az első strófát : !l Gyere pajtás katonának ! " - mikor egyik közülünk elkiáltja magát : " Gyerünk hát! Mit állunk itt !? " »Nem kellett ennél több, a dalból mindjárt n Rajta I Rajta ! " lett és az egész zászlóalj ordítva, amúgy rácosan, nekirohantunk az előttünk füstölgő ágyuknak ! Példánkra a szomszéd lengyelek, ezekután az egész csatárvonal rohanni kezdett, - pár perc múlva mondenfelé rohamra doboltak. De mennyire megcsalódtunk ! Nekünk telebeszélték a fejünket : milyen jó katonák a császáriak, hogy azok közül egyetlen egy sem hagyja el a helyét parancs nélkül, - hát ime, alig közelitettük meg őket,55 lépésnyire, - már megfordultak, s ugyancsak loholtak mintegy 600 lépésnyit, ahová vasúttól födötten újra felálltak,» De a megriadt nyúl ritkán várja be a vadászt ! Őkegyelmeik is, amint ágyúik komolyabban kezdtek dolgozni, s a tömegből kilenc svalizsérló bontakozott ki, újra elhagyták helyüket, s hátrálni kezdtek. Mi pedig most már utánuk, mindenütt a sarkukban, alig engedtük őket itt-ott megpihenni. Ezalatt Vécsey hadteste is megérkezvén, a túlsó oldalon huszárjait a hidon, a város utcáin keresztül vágtatva küldte a csatatérre, kik az ellenség lovasságát hát mögül attakirózták. Mig a mi lovasaink f egy divizió lengyel ulánus, két divízió Hannover— és két divizió Ferdinánd-huszár, elölről támadták Őket, Ez gyönyörű látvány volt.