Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

Pedig Szolnok akkor éppen nem volt védtelen város, érdekes előzményeket találunk az osztrák sereg készülődéseiről a város megerősítésével kapcsolatban a szolnoki rendház História Domus-ában: • It&9-ik évi Február hó ... Gramont tábornok Szolnokba iövén minden gondját oda forditotta, hogy ... a nagy részben felégetett Tisza hidat megépitse, s csak ugyan szerencsésen el is készült a hid hovahamarabb. Emellett a magyarokkali ütközetnek is elibe nézvén túlsó oldalon a hid végén mesterséges s erős .földsáncot csináltatott. Emellett a Tisza parthoz közel a közönséges töltéstől a Szálház felé még egy-két puskalövésnyi távolságra egy, s más sáncot készíttetett, de még harmadikat is a várbeli főtiszte lendő hitszónok laka mellett. A sáncokba a földet összehordani nen a katonaság, .hanem a föld népének tétetett kötelességéül. Minthogy pedig e roppant és sietett munka végrehajtásához fölöttébb nagy erő szükségeltetnék, töménytelen nép zavartatott Szolnokba, a tissáninneni környékből, jelesen Sékas, üjszász, Györgye, Szelő, Cegléd, íí.kőrösi Abony és Tószegiek dolgoztak a sánc csináláson. Sz a császári tábornok igen gyászos emléket ha gyott maga után azáltal, hogy a Szanda felé vivő töltés mellett izmos füz- és topolyáfákat,melyek századokon át az árviz habjai ellen dacolva, nagy tartalékául voltak a töltésnek, minden jóérzésű ember fájdalmára, de Szolnok városnak kiszámithatatlan kárára, mindkét oldalról és nagy darabon kivágatta a. nélkül pedig, hogy magának használjon, !? /15/ A városi jegyzőkönyvek, levéltári források után most lássuk az egykori szemtanuk elbeszéléseit is, milyennek látták ők a szolnoki csatát. - 2o -