Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

Bild Viktor " Jegyzetek a Jászságról w c. kéziratos gyűjteményének 7. kötetében olvashatjuk az alábbi levelet /16/ : n Ezt a levelet az 1849. március 5~i dicsőséges szolnoki csata után irta egy akkor 15 esztendős fitt. De ezen 15 esztendős gyermeken, Büttner E— miien akkor már rongyos volt az elsőrend honvédruha,, csaták viharában lett rongyos és fürtös gyermekfején már ágyufüsttol volt kormos a vörössapka. Büttner Emil, akit 14 esztendős korában arra a fenyegetésre vettek be honvédnek, hogy különben elemészti magát, 1.5 esztendős korában már hős volt. Csatákat verekedett végig. Állta a háború minden viszontagságát és kopott zubbonya gallérjára már - csillag is hullott. Mikor aztán csata végeztével pihent a honvédsereg, a hős gyermek — levelet irt az édesanyjának. Beszámolt arról, amivel a másik édesanyjának, a hazának áldozott; Meg lehetett elégedve gyermekével mind két anya. Szolnok,1849.március 7» Szeretett édesanyám ! Az aradi vár ostromából semmi sem lett, Vezéreink tervüket megmásiták. Utolsó levelem irása után harmadnapra indultunk — kivéve az aradi cernirungot. — az egész sereg Battonyán

f Tótkomlós on, Or őshazán, Szentesen, Kunszentmártonon keresztül Tiszai öldvárra, ahol mintegy két hétig pihentünk^mig Damjanich seregének másik részével Cibakhá zán csatlakoztunk. Ezekkel vivtuk aztán a császáriak ellen első diadalmas csatánkat Szolnoknál. Egymásután három éjjel hordoztak minket

s a 9*~ik zászlóaljat egyhelyről a másikra. Most Tiszaföldvárról Cibakházára, meg vissza; más éjjel patraulllirozni T.-Szt.-Miklós felé, harmadik éjjel újra pairouillba, majd Nagykőrös alá, s onnan vissza - 21 ~