Kaposvári Gyula: Szolnok az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakában – A Damjanich János Múzeum közleményei 31-32. (1973)

nivalot, de amelyből nans vehettünk részt, mert az 'ellenségre kellett rohannunk; de aztán meg lettünk vendégelve este, midőn be lettünk hozzá— jok szállásolva. Másnap a szolnoki polgárok, az ottani kolostorból két barát szerzetest jelentettek fel Per— czel tábornoknál, mint a kik a templomban a szószékről szónokolva, a magyar kormányt, a honvéd hadsereget, s azok fővezérjeit rágalmazták a nép előtt; s a magyar kormány ellen a népet izgatták; meg a császáriakat mint a nép jó akaróit az égig magasztalták. Ezek elfogatására, Patay István őrnagyunk, Mike-cz Sándor őrmester vezénylete alatt engem hat legénnyel,, küldött a kolostorba; a nevök szerint föladott két szerzetes elfogatására; kik előttünk tetteket tagadták; de a nekünk kiadott parancs következtében, kénytelenek voltunk őket mint fog-» lyokat; Perczel tábornok főhadiszállására kísérni, honnét aztán tovább Debrecenbe lettek szállítva. Január 24—étikén az egész tábor elindult az ellenség után Ábonynak, Itt mivel a kő hiányzik* ennek következtében az országutak igen rosszak, mivel kavics helyett, az utat földdel töltik, mely a sok esőzés következtében sárrá alakul, így volt most ÍJ, mivel a hó majd egészen elolvadt, s a föld fagya kezdett feljönni; ehhez járult még, hogy az ellenség előttünk futva, nagyon fölvágta az- utat. Szolnok Ábonyból az ellenség előlünk Ceglédre szaladt. Másnap korán reggel a városon kivül Cegléd felé Perczel az egész tábort ismét csatarendbe állította' ki ,., ,,. Éjféltájban jött a parancsolat, hogy az előőrsöket vonjuk be, s z.aljunk a Ceglédi indóház—