Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

Ezeken kivül voltak s föld — vagy termés— nélküli jobbágyok / a Christianitatis denarii/^ a dzsjk—ben chd = keresztény dénárral adózók./Általában 6 dénár/. /32/ Az 157o—9o—es években Heves megye Tisza menti járásai a búzatermesztés és juhtenyésztés központjai voltak. A török hódoltsághoz tartozva azonban a termelőerők tömeges pusztulását találjuk ezekben az évtizedekben. "A kis-hevesi járás jobbágyságának kétharmada, mezőgazdasági kultúrájának pedig több mint 7o^-a eltűnik a század végére" — állapit ja meg Kiss. /33/ Ez a pusztulás Roffra is érvényes, hiszen a háborús hatás, a hadseregvonulások hadszintérré tették községünket is. A járásban a főfoglalkozás tehát a földművé^ lés és az állattenyésztés volt. Mivel a jobbágyok háztáji disznói — 3 darabig - sem dézsma, sem földesúri adókötelezettség alá nem estek, s mivel ser— tésdézsmajegyzék is csak néhány maradt meg, igy a juhtenyésztés terén következtethetünk az állattenyésztés arányaira. I576-ban a községben 54-7 juhot irtak Össze. Azt látjuk az összeirásból, hogy inkább a szegényparasztok neveltek juhot. A 12o, 122 darab juh— tartó jobbágy már jómódú állattartó, aki bár földje szerint zsellér, de az állattartásból meggazdagodva kiemelkedik kategóriájából s az árutermelő réteg közé kerül. A tizenötéves háborúban hadszintérré vált megyében 1598-ra a juhtenyésztők 88 %-a és az állatállomány 93 %r& eltűnt az előző

1 évtizedekhez képest. Roffon sem találunk már loo-on felüli juhos gazdát, községünkben a 4-o-6o db juh létszám a jellemző egy-egy gazda tulajdonában. A gabona dézsmajegyzékek adatainak elemzésekor még számitásba kell venni azt a szokást,hogy - 39 -