Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

rossz termés esetén a parasztok nem arattak /sarlóval/, hanem lekaszálták búzájukat? s az ilyen hitványabb értékűnek tartott, kaszált gabonából nem adtak*dézsmát, csak holdanként néhány dénáros váltságot, A kaszált gabonát, mint a jobbágyok számára előnyösnek tartott gyakorlatot visszaélésnek tekintették, s ezért adta ki á tizedsze— dőknek a következő utasítást 1583—ban az egri főkapitány : " Néhol találkozik a búzának szegény volta miatt meg nem arathatják búzájukat, hanem lekaszálják... .... ilyen álnokságot cselekszenek, hogy az mely búzát megarathatták volna ia

s meg kaszálják, a— zért ti azoktól pénzt el ne vegyetek boglyákért, hanem minden tizedik boglyának egyikét elvegyétek." /3V A török hódoltság alatt tehát nagyon nehéz volt a jobbágyok helyzete országosan, igy községünkben is. Nehezítette helyzetüket a földesurak személyében bekövetkezett változás is. Roff ebben az időben a Török család birtoka volt, majd a hódoltsági viszonyok folytán a végvári vitézek szerezték meg. Ezek közül egyik, Nagy alias Mislei Mátyás 1628—ban Rákóczi Györgynek adta el a maga részét, s attól kezdve a község a Rákóczi—ház tulajdonába ment át. A jobbágyok viszont ekkorra már részben a kettős földesúri teher, részben a török martaló— cok zaklatásai elől ugy elmenekültek, hogy az 1635—ös adóösszeiráskor már csak 3 portát tudtak a helységben összeirni, 1652-ben pedig a Rákócziháznak az ónodi várhoz csatolt roffi uradalmában tizennégy jobbágy élt, akiknek tizenkét fia, négy lova

s 4o ökre s 9 tehene volt. /35/ A török hódoltság alatt tehát a föld népe kétfelé is adózott. Amikor az egyik fél ujabb adót vetett ki, a másik fél részéről is hasonló köve— ma -*f«Ö «•*