Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

átkelőhelyeken a jobbágyok, kereskedők rakományainak /pl. szekér, gabona, háziállat, stb./ erőszakos eltulajdonításáért, sőt attól sem riadtak vissza, hogy egymás jobbágyait'halálosan megsebesítsék, kegyetlenül megverjék. Ezek után jogos a kérdés : hogyan éltek a középkorban a község akkori lakói ? Srre következtetni, Győrffy Istvánnak, a Kunság kitűnő ismerőjének könyvéből lehet :"3Sgy— szer valami régi térképek kerültek a kezembe, a— melynek rajzai a Nagykunságot és környékét mint valami tengert mutatták be. Imitt-amott szigeteket, szárazulatokat mutattak a mappák, de az egyes községek határai nagyobbrészt viz alatt állottak. Náddal, sással-, gyékénnyel felvert rétség volt az egész táj, s a lakosok csak csónakkal tudtak egyik helyről a másikra járni." " Karcag szélső házánál állt a vizi jármű. Nagyanyám dagasztotta a kenyeret, elkötötte a kapufélfától a csónakot, kiment öt kéve nádért, azzal fűtött be," - emlékeznek a régi öregek a faluban arra az időre, amikor nagykiterjedésű ősrnocsárvilág vette körül, s csak a magasabb pontok, a régi és a mai település helye, s a falu határához'tartozó dombok emelkedtek ki a viz— tengerből. "Széket tudva mondanunk sem kellene, hogy az emberi élet is más volt itt akkor, mint manapság. Szántani, vetni csak mindössze is e kevés helyen, az'ármentes helyeket, az un. szigeteket lehetett. Sokszor ezekre is hajóval vitték be az ekét és hasig érő vizben, vagy ennél mélyebbre úsztatták be a lovakat. A termést hajóval kellett kihordani. Éppen csak hogy megtermett az esztendei kenyérnek való. így hát a földmüvelés inkább csak mellékfoglalkozásnak szá- 2? -