Cseppentő Miklós: Tiszaroff története – A Damjanich János Múzeum közleményei 28-30. (1971)

Az iskolákban folyó munka tartalmi vonatko­zásainak megjavításához előbb a megfelelő felté­teleket kellett volna biztosítani. A megfelelő tanterem, a tanító és tanulók biztosítása azon­ban komoly gondot jelentett. A Helytartótanács egy 1811—iki rendeletére az egyházkerület külön határozatában, arra hív­ta fel az egyházakat* hogy megfelelő iskolahelyi— ségről és annak fűtéséről is gondoskodjanak. Ez a rendelkezés kimondta azt is, hogy addig senki házasságot nem köthet, sem inast addig felszaba­dítani nem lehet, amig az elmulasztott iskolai tanulmányok pótlására "legalább a vallástan ele­meiből" nem vizsgázik. Arra azonban senki nem gon­dolt, hogy sok helyen megoldhatatlan helyzetet teremtettek volna a gyermekek, ha egy szép napon minden tanköteles gyermek megjelent volna az isko­lában. Még Törökszentmiklóson is l8lo—ben a tan­terem "egyben a tanitó lakása, sőt ólja is volt." /I08/, Állami vagy egyházi rendelettel nem lehetett leküzdeni ezt a helyzetet. Magda Pál sárospataki professzor 1819-ben igy irta meg az igazságot : " A falusi és alsóbb oskolákban, melyekben £0 — gyatkozás nincsen, igen akadályoztatja a tanuló ifjúságnak a nagyobb tökéletességre való előmene­telét a többiek között azon környülál].ás is, hogy a paraszt gyermeke csak a téli hónapokban jár os­kolába s amit ekkor tanult, azt más 6 hónap alatt ismét elfelejti s ökrök s ludak 5 mezei foglala­tosságok közt elvadul s messze elmarad a csi­nos s szelid emberiségtői. " /lo9/ Ilyen anyagi és szellemi körülmények között élve bizonyára a reformkor és a polgári, forrada­lom a roffiakat is felzárkóztatta a haladás ügye mellett. Az 1848. május 1-én tartott megyei közgyülé— - lo9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom