Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

A település végleges megszilárdulása az 1730-1767 közötti időszakra tehető, mely idő alatt a fejlődés ellentétes tendenciának tüzében kialakult a település magva. Mi jellemezte ezt a korszakot? Elsősorban a lakosság nagyarányú vándorlása és kicserélődése. Nagy számban érkeztek olyan új települők, akik rövid idő után továbbálltak, mert máshol jobb termőföldet reméltek. A megszilárdulással párhuzamosan a község lélekszáma szolid ütemben szaporodott, bizonyítják ezt az alábbi számadatok. A lélekszám 1746-ban kétszázharmickettő, 1767-ben kétszázhatvanhat, így a különbség mintegy 15%-os szaporodásról tanúskodik. (104) A viszonylag kisebb arányú növekedés oka valószínűleg az volt, hogy a szabadföldfoglalásos gazdálkodási rendszerben, majd később az évenkénti újraosztásos földközösségi rendszerben, a község határa nem volt képes több lakos eltartására. A Polyák és a Kozák nemzetség kivételével ebben a korszakban telepedtek meg azoknak a nemzetségeknek az ősei, akiknek utódai ma is nagy számmal élnek a községben. 1735-ben települt lei Tóvízi Tamás a Tóvízi nemzetség (105), Czakó György és Czakó József a Czakó nemzetség, Péter Mátyás a Péter nemzetség és 1732-ben nemes Berkó György a Berkó nemzetség őse. (106) Az 1742. évi összeírásban találkozunk először Vincze György, Sándor Mihály, Gyenes János, Magyar Mátyás nevével a község többi mai nagy nemzetségének őseivel. (107) A benépesedés első szakaszában igen nagy volt az átfutó lakosság száma. 1723-ig a következők hagyták el a községet: Zagyvarékasra Kovács Farkas, Dandik Mátyás, Veres János, Kunszentmártonra Rab András, Kalapos György, Mihálytelkire Juhász György, Gyula vidékire Tóth András. (108) 1925-ben a következők távoztak el: Szolnokra Pál Mihály, Szajolba Puskás András, Zagyvarékasra Serfőző András, Zomborba (Zemplén m.) Borissza Mihály. (109) Amennyiben a névsort összehasonlítjuk az „őstelepesek" névsorával, akkor azt látjuk, hogy közülük Puskás András, Serfőző András és Kovács Farkas távozott el. Mindössze nyolc olyan jobbágyot találunk az elköltözőitek között, akik 1720 után érkeztek Tiszapüspökibe, de 1725-ig már tovább is álltak. A kitelepülések később is folytatódtak, de csökkenő mértékben. Az 1737-ben megejtett adóösszeírás újabb elköltözőkről értesít bennünket. Ezek szerint Tiszapüspökiből 1737-ig a következők költöztek el: Tiszabőre Tóth Mihály (ezévben érkezett Kőtelekről), Szenttamásra Csöke Urban, Tiszaszegre Kozma Mihály, Fegyvernekre Kozma György, Soltra Veres Márton, Jászdósára Tóth György, Kunszentmártonra Tóth Jakab. (110) A lakosság rétegződését tekintve egytelkes és armális nemesekből, jobbágyokból és zsellérekből állt. A jobbágyok hospesek (bizonyos kedvezményekkel bíró betelepültek) voltak, két rétegből tevődtek össze: az igával bíró és az igával nem bíró (házasföldes, manualista) jobbágyokbóL 66