Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

A lélekszám alakulása 1718-1755. között: Évszí im Családok sz. 1718 17 1720 22 1725 42 1728 41 1729 35 1732 65 1735 36 1737-38 41 1746—47 31 1747-48 43 1748-49 43 1749—50 54 1750-51 53 1751-52 56 1752

r -53 54 1754-55 47 Lélekszám Megjegyzés — 4 cs. elköltözik — Csak hospesek — 8. cs. elköltözik 232 A cs. csak a hospesek — Csak hospesek — Csak hospesek Az 54 cs-ból 29 hospes, 8 manualista, 17 meghatározatlan Források: EÄL. Jobbágyösszeírások, öi. 568. 19. old., öi. 572. 115. old. öi. 577—579., Öi. 590, Öi. 591. 28. old. Öi. 592. 31J-32. old., Öi. 593. 37. old., öi. 594., öi. 581. A lakosság életét valamelyest Dömsödi István községi bíró 1729. évi számadása alapján van módunkban ismerni. (111) Ebből az derül ki, hogy a nép nagy szegénységben élt és az egri püspökkel kötött szerződésben meghatározottakon kívül a legkülönbözőbb jogcímeken kellett terheket vállalniok. Ilyen jelentős tehervállalás volt a török idők után a katonák tartása beszállásolás formájában. Állandóan császári német katonák voltak elszállásolva a lakosoknál, akiket el kellett tartani és katonaadót kellett fizetni. 1729. május 30-án két katonának ötvenhat krajcárt fizetett a község eltávozásuk alkalmával, egy másiknak ládát vettek egy rénesforintért. Október 15-én egy katonának egy rénesforintot, október 18-án a Tóth György Miskánál lakó katonának ötven polturát, majd az év végén a Kovács Pálnál lévő katonának egy tallért fizettek kenyérváltság címén. Rókánénak pedig egy máriást fizetett ki a bíró, mert ludat vágott a náluk lakó német kapitánynak. Később nem a lakóknál szálltak meg a katonák, hanem a lakosság által épített un. kvártélyos házban. A kvártélyos ház a mai eszpresszó (régi Szabó Pál-féle korcsma) helyén állt, ahol a katonák megszánhattak és a lovaik elhelyezésére is megfelelő alkalmatosság volt. 67