Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

Nagy terhet jelentett a lakosságnak a helyi vezetők tartása is. 1729ben pl. a plébánosnak Dömsödi István bíró pénzt fizetett ki bors és sáfrány vásárlása céljából. Később egy sertést vásároltak a plébánosnak, de a misebort is rendszeresen a község vásárolta. Egerbe a püspöknek és a központi jószágigazgatónak rendszeresen kellett kecsegét szállítani, amelynek árát a község térítette a szerencsés halásznak. 1729-ben Antal János, egy másik esetben pedig Sándor ? szállított kecsegét Egerbe. Honnan tudta fedezni a község a sok kiadást? E célból több bevételi forrás állt rendelkezésre. A tiszapüspöki legelőket pl. rendszeresen bérelték zagyvarékasiak, szolnokiak, jászladányiak, földeket béreltek tiszabalaiak és zagyvarékasaik. Jelentős bevételi forrás volt a község két korcsmája is. A korcsmák közül egy a Tinóka partján (Bánom-csárda), egy pedig a tiszaszegi révnél működött. (Későbbi nevén Szóró-csárda). A nagyobb forgalmat a Szántó Péter vezette korcsma bonyolította le, aki 1729. első felében húsz rénesforintot, ötven polturát és három máriást fizetett be a falupénztárba. A másik korcsmáros Polyák János pedig öt máriást, egy petákot és egy krajcárt. A Tisza-révet is a község működtette, ami ugyancsak nem elhanyagolható bevételi forrás volt. A község tulajdonát képezte két malom is, egy szárazmalom és egy tiszai hajómalom. 1729-ben pl. a hajómalom javítására szögvasakat vásároltak, a javítást a molnár végezte. A javításhoz szükséges szögeket a cigányoktól vásárolta a bíró. Vásárra Gyöngyösre jártak, ezért érthető, hogy Tiszapüspökiben nem volt hatása sem az 1735. évi mezőtúri, sem az 1753. évi alföldi parasztmozgalmaknak. Kereskedők még nem laktak a községben, nagyrészt cserekereskedelem folyt. A nehezen beszerezhető és fontos közszükségleti cikkeket pedig a falubíró vásárolta meg és ő adta el a lakosoknak. 1729-ben ilyen célból a falupénzen sót, rézgálicot, fűszereket vásároltak. A szárazmalomhoz szükséges somfákat tiszai tutaj osoktól vásárolták. (112) Közigazgatás A korban nem változik a község járási besorolása, továbbra is Heves és Külső-Szolnok vármegye Tiszai járásába tartozik a következő községekkel: (113) „Kisköre, Pély, Alattyán, Szentiván, Szolnok, Dévaványa, Túr, Nagyrév, Inoka, Kürt, Sas, Ug, Csépa, Cibakháza, Várkony, Vezseny, Tiszaföldvár, Szajol, Törökszentmiklós, Kenderes, Tiszabő, Nagykörű, Kőtelek, Roff, Bura, Tiszaszalók, Abád, Tiszaderzs, Szentimre, Tiszaőrs, Igar, Tiszaszőllős, Tiszafüred, Ivánka, Poroszló, Sarud, Tiszanána." A belső közigazgatás rendje ugyancsak nem változott egész időszak alatt. A legfőbb közigazgatási személy a bíró volt, akit a házak sorrendjében egy-egy évre választottak, aki tisztségviselése alatt fel volt mentve a dézsmafizetés alól és robotra sem járt. A bíró feladata sokkal többrétű volt mint a későbbi korokban. Végezte az igazgatást, felelt a köz68