Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

my Gábor* birtoklásáról tudott mégis többször kényszerítette a lakosságot, hogy neki adózzanak. 1663. különösen szomorú éve volt a lakosságnak, sokan zsellérsorba jutottak ezen évben. Az történt ugyanis, hogy Halmy Gábor halála után többen igyekeztek megszerezni a birtoklási jogot. Valamilyen oknál fogva nemes Fáy László és nemes Baba(y) Zsigmond egyaránt birtokul kapta a községet. Babay Zsigmond miután a jobbágyok Fáy Lászlót ismerték el uruknak, 1663. nyár elején Póka András vezetésével onódi katonákat küldetett Szajolpüspökibe és az egész lakosságot lábas marháival magához felhajtatta. A lakosságot fenyegetés után hazaengedte, marháikat pedig háromévi adójuk és a hadiadó fejében visszatartotta. Az eset után csak Vas Mártonnak maradt négy ökre, négy tehene, valamint Mátyás Ferencnek néhány sertése. A többi lakos lábasmarha nélkül maradt. (66) Nagy terhet jelentett a községnek az 1670-es években a kuruc csapatok tartása is. A kurucok tartása miatt a lakosság a törökhöz is fordult panasszal, de a török pl. a Szajolpüspökiek ilyen panaszára így válaszolt: „ha itt száll is a kuruc, nekem is tartanom kell." (67) A kurucok tartós jelenlétéről 1672-től van tudomásunk. Szapári András és Kiss Márton tizedösszeírók az 1672. évi tizedjegyzék végére a következő szöveget illesztették: „ezen járás (Kis-Heves) mind tartoznak, nem is írtuk őket össze, mivel az lázadók (t. i. a kurucok) minden nap közöttök lakván, nem engedték felírni az ő dézsmájokat." (68) 1685-ben Ottlyk György kuruc ezredes tartotta megszállva a Tiszavonalat a szolnoki törökkel szemben. Ezrede Tenyőn, Szajolban, Tiszapüspökiben, Tiszabalán és a távolabb lévő falvakban volt elszállásolva. Tiszapüspöki területén kisebb harcot is vívtak a törökkel. Erről így ír Ottlyk ezredes a naplójában: „ ... itt nem kevés galibám volt a szentmiklósi és szolnoki törökkel, akik egynéhányszázan kocsikon reám gyüvén, és a Tisza-Ér (Tinóka) mellett formális ütközetre rendeltem. Akik hajón janicsárok közeledni kezdtek, azokat baltákkal és csákányokkal viszszaverettem és vízbe hányattam." (69) Megosztotta a lakosság erejét az határvita is, amely Tiszapüspöki és Szajol között folyt 1668-1674. között. A vita Fáy László ténykedése következtében keletkezett, aki birtokának határait igyekezett lerögzíteni Szajol felé. Fáy László régi bizonyságleveleket igyekezett előtalálni amelyeknek segítségével igazolni kívánta a szajoliak törvényellenes behatolását a tiszapüspöki határba. 1668. július 11-én egy előtalált régi bizonyságlevél alapján Fáy László a Füleken székelő megyéhez fordult a Ti* Nem sikerült megállapítani, hogy arról a Halmy Gáborról van-e szó, aki 1583-ban birtokjogot nyert Tiszapüspökiben, vagy talán a fiáról, esetleg unokájáról. 48