Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

szapüspöki és Szajol közötti határ kiigazítása ügyében. Ezzel kívánta bi~ zonyítani, hogy a szajoliak földhasználata a Nagyárok és Sósszék között jogtalan. Idézet a bizony ságlevél határleírásából: ... „az mint az határ elkezdődik a dinnye háttul (Dinnyeháttól) és onnan megyén az nagy árokra (Nagyárokra), onnan az Berekpartra, az holott berekben volt annak előtte egy réghi szilfa, Tisza — másképpen Sajol Püspökinek igaz határa, melyre az réghi tanúk és Bizonyság levél igazítanak mind Tenyő és Szentmiklósi határokig." (70) A szajoliak nem nyugodtak bele az általuk jogos használatúnak vélt földek esetleges elvesztésébe és ők is beadvánnyal fordultak a megyéhez. Ez hosszú ideig tartó pereskedést eredményezett. A szajoliak „képében" Trombitás Mátyás járt el. Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlési jegyzőkönyvében az eljárásról, 1671. március 11. keltezéssel, a következő szószerinti bejegyzés van: „Nemes Trombitás Máttyás elő adván Tisza Száj oly lakosi képekbe, eltiltani kéri Nemzetes Fáy László és Lóczy János uraimékat, hasonlóképpen Szajol Püspöky lakosokat, nemes Heves vármegyébe lévő Tisza Szajoly földtül, nevezett szerint az nagy árkon (Nagyárkon) belől való parlagoktul, az Sós Széken innen valótul, az honnét a Szajoly marhákat elhajtották. Semmi közöket б kegy elmök ahoz a földhöz ne avassák, nemes Száj olyakat és marhaj okát azon darab földön az ky saját földgyök ne háborgassák." (71) A vitatott terület, amint a korabeli határnevekből kitűnik a mai Fel•sőföld volt. Mikor fejeződött be a határvita és hogyan zárult? Nem tudjuk, de tény hogy a szajoliak 1674-ben még két beadvánnyal fordultak a megyéhez jogorvoslásért. Közigazgatásilag az egész XVII. szd-ban Heves és Külső-Szolnok vármegye Negyedik-járásába tartozott Tiszapüspöki. A közösség vezetője a nép által választott bíró volt, aki felelős volt a község rendjéért, az államhatalom felé az adók behajtásáért, az egyház ill. a kamara felé pedig a tizedek begyűjtéséért. A községben megjelenő tizedösszeírók mindig a bírónál szálltak meg. A bíró résztvett a tizedösszeírásban is, esküvel kellett bizonyítania, hogy az összeíró számára az összes terményt bemutatták. A korszakból kevés bírót ismerünk: 1621-ben Tury Balázs, 1622-ben Mátyás György, 1624-ben Tury Sebestyén volt tiszapüspöki bíró. (72) Az áldatlan közbiztonsági körülmények új tisztséget „szültek" a XVII szd. elején, a községi hadnagyi (tizedesi) tisztséget. Az 1625:13. törvénycikk a nép által választott hadnagyok, tizedesek jogaivá tette a zaklatok üldözését, felhatalmazta a parasztkezet még a nemes ellenében is, ha az a népet fosztogatta. E rendfenntartó, önvédelmi szervezet működését a török is elismerte, kényszer rendőri intézkedésnek tekintette. A 49