Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)
tak száma, mert tizennyolcan nem tudták kifizetni a 450 korona előleget és ezeket hivatalból úgy tekintették, mint akik elálltak az igényléstől. (316) így az első csoportban (hadirokkantak, hadiözvegyek) tizenkilenc igénj'lő, a második csoportban (napszámosok, cselédek) harminckilenc igénylő, a harmadik csoportban hét igénylő maradt. Várhatá örökség, büntetett előélet stb. miatt pedig az első csoportban további öt, a második csoportban hét, a harmadik csoportban három igénylőt zártak ki. (317) A végső döntés 1921. július 7-én a „Házhelyrendező Tanács" Tiszapüspökiben tartott ülésén történt. A tanács ülésén jelen volt Lázár Gyula járásbíró a bizottság elnöke, dr. Bénárd Ágoston budapesti lakos a Szatmári Káptalan magyarországi jószágkormányzósásának vezetője. Hosszas vita és tanácskozás után az ülés az első csoportban húsz, a második csoportban harmincnyolc, a harmadik csoportban kilenc házhelyigénylést hagyott jóvá. Egy udvarra 400 ölet szavaztak meg, a megváltási árat 1921. november l-ig kellett kifizetni. A megváltási ár a külterületen négy, a belterületen hat korona volt négyszögölenknét. A porták kimérése 1922. tavaszára befejeződött, negyvenkilencet a külterületen három új utca nyitásával, a többit az üres belsőségeken mérték ki. A külterületi kimérés a törökszentmiklósi törvényhatósági út és az óbalai törvényhatósági íöldút szegletében lévő szántóföldekből történt. 1922. májusában az új építkezők megkezdték az építőanyag gyűjtését. Az építkezést azonban zavarta, hogy a portájukra a jóval magasabban lévő műútról lejárók hiányában nem tudtak lehajtani. 1925. augusztus 1-én a képviselőtestület a tekintélyes számú újabb igénylés következtében házhelykiosztó póteljárást határozott el. Kozák Imre javaslata alapján még 12 katasztrális hold legelő átadását kérték a Szatmári Káptalantól, amit meg is kaptak. (318) Ezen póteljárás után vált véglegessé a nép által később „Üjtelep"-nek nevezett községrész helyrajzi arculata. A 231 új házhely kimérése ötvenhárom katasztrális hold legelőt és szántót használtak fel. (319) 1926-ig százhatvannégy házhelyigénylőt elégítettek ki: négy hadirokkant, hét hadiözvegy és árva,, százhuszonhárom önjogú munkás, hét önjogú kisbirtokos és huszonhárom közalkalmazott kapott új házhelyet. (320) A házhelyek kiadása és beépítése a harmincas évek végéig folyamatosan történt. A tanyavilágban jelentős visszaesés következett be. Mindenekelőtt a legfeltűnőbb,.,. hogy az egykor virágzó borzháti tanya világ majdnem megszűnt. Jelentősen csökkent a Farkasdomb lakossága is. Táblázat a tanyavilág helyzetéről: (321) A tanyavilág lakóinak száma Évszám a Farkasdombon Egyéb tanyákon összesen 1928 107 52 161 1930 107 75 182 1932 83 34 117 1933 — 85 85 1937 86 . 139 225 153:
