Benedek Gyula: Tiszapüspöki története – A Damjanich János Múzeum közleményei 26-27. (1970)

A község belélete Amikor 1920. február 25-én éjjel a 108. román gyalogezred egyik százada elhagyta a községet és ezzel végetért a román megszállás, mindenki fellélegzett. Pedig a megpróbáltatások sora még nem ért véget, a nép heroikus küzdelmének bukása után az ellenforradalom vidékünkön is megkezdte a berendezkedést. A forrladalom vezetői közül egyedül Farkas Abdony cipésznek esett bántódása, akit az ellenforradalmi különítmények tagjai úgy megvertek, hogy több hétig nyomta az ágyat. A többieket Velkey Ádám főjegyző megvédte a személyével szemben tanúsított bánásmód viszonzásaképpen. Alispáni intézkedés szerint csak Zsarnai Kálmán a Munkástanács volt elnöke és Balogh György került tartós megfigyelés alá, mint „vörös" érzelmű egyének. Nagyon nehéz volt az indulás, mert a férfilakosság zöme távoli országokban hadifogolytáborokban sínylődött. Csak 1920 végefelé kezdődött meg a hadifoglyok hazaáramlása a Veszprém megyei Csót katonai fogadóállomásán keresztül. Szeptember és november között a következők érkeztek haza; Olaszországból Tombor Bálint Bagnara-ból, Tóth László Altamura-ból, Kovács Illés Verona-ból, Benedek Vince Sansepolcro-ból, Magyar András Vicovara-ból; Franciaországból Czakó Sándor Dij ónból; Oroszországból Benedek Sándor, Hajnal Ferenc, Hajnal József, Czakó Imre valamennyien Cseljabinszk-ból és Molnár János Csinkend-ból. Habár sokan még csak később értek haza, ez is jelentős volt, mert ha valaha igen, akkor most nagy szükség volt a munkás férfikézre. Sürgős feladat volt a tüzérségi tűz által megrongált lakóházak kijavítása és! a mezőgazdasági termelés beindítása. Ezen múlt a következő évi élet megteremtése. Habár erős hiány volt igavonó állatokban és férfikézben, mégis 1921-ben a GOK kirendeltség Tiszapüspökiben már 480 q búzát, 3q rozst, 147 q árpát és 1326 q tengerit vett át. (322) Korán megkezdődött a lakosság irredenta érzelmeinek hangolása is. Már 1921. március 29-én a vármegyei alispán 3310/1921. sz. rendeletére fejenként húsz krajcárt vetnek ki irredenta szobrok felállításának finanszírozására. Az ez alkalomból tartott „népszámlálás" 2410 előtalált lakó után 482 korona megfizetésére kötelezte a községet (323) A község élete 1922-ben kezdett normalizálódni, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy téli időben is találtak munkát a földnélküliek. 1922 márciusában például mintegy kilencven munkás ment dolgozni a Debreceni Erdőgazdaság nagycserei vágásterületére. (324) Helyben is akadt azonban munka, elsősorban a „SALIX" nagyszögszigeti fűztelepén. A „SALIX" budapesti központja (IX. k. Lónyay út 58. sz.) már szeptember 2-án értesítette az Elöljáróságot, hogy kb. 80-100 fő állandó téli munkást kivan alkalmazni fűztelepén. Október 31-én pedig kosárfonó tanfolyam indításáról értesítette a községet és kérte a feltételek biztosítását. (325) Ez a következő években jelentős jövedelmi forfása volt a községi lakosoknak. 1922-re befejeződött a románok által okozott károk felmérése is, amely 7.934.965 koronát tett ki. (326) A legnagyobb háborús kár érte templomot 1923. november közepére építették újjá, amelynek költségeihez a 154