Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

vagy éppen negatív eredménnyel már ekkor is a kiscsaládok uralkodó jellegét bizonyítják.

20 A századfordulón megrajzolt, s általunk korábban térképre is vetített képet tehát nem fedi Heves és Borsod arányszáma, mert itt a vártnál lényegesen alacsonyabb számot kapunk. Másfelől Zemplén, Csanád, Bihar, Békés és Csongrád megyék nagycsaládokat igazolnak. Csupán a fennmaradó Nógrád, Pest, Jászkun, Szatimár, Szabolcs anegyék felelnek meg az egy századdal korábbi állapotnak. Mivel a századfordulón csak a mai Magyarország területén levő községek adatait tüntettük fel s a II. József népszámlálásánál az ország mai határán kívül eső területeket is bevontuk a vizsgálatba, első lépésként le kell szűkítenünk a vizsgálatot a 'mai területre.

21 Ha Heves—Külső-Szolnok megyéből leválasztjuk ä Külső-Szolnokhoz tartozott községeket, a száz családra eső együtt élő családok imutatószátma 14-re emelkedik s így majdnem eléri a nógrádi állapotot. A Nógrád és Heves közötti kis eltérés a leválasztás után abból adódik, hogy Dél-Heves Tisza menti községei, vagy alföldi részeken fekvő nem palóc telepei negatív eredményükkel rontják az átlagot, míg Nógrádnál ilyen jellegű alföldi terület hiányzik. Borsod megyéhez, amelynél a nagycsaládok százalékos arányszáma a II. József-féle népszámláláskor mindössze 2, nagy alföldi terület tartozik és sem itt. sem a Miskolc környéki nem palőctelepülésekben (pl. Kisgyőr. Bükkzsérc. Kacs stb.) nem volt nagvcsaládi szervezet. Másfelől a Cserehát keleti része, ahol a századfordulón .még nagycsaládi együttélés nyomait találjuk, ekkor nem tartozik a megyéhez, hanem abai'iji terület. E két körülmény indokolja a várhatónál alacsonyabb mutatószámot.

23 A Cserehát nyugati része és a borsodi barkó községekben azonban már a népszámláláskor is igen erős nagycsaládi szervezetet találunk. (Pl. Uppony, Bánréve stb.) A .megyei területeknél a fentiekben szükségszerűen végrehajtott korrekció tehát a nagvcsaládok századfordulóig való folyamatosságát igazolta. De ugyanezt bizonyítják a II. József-féle népszámlálás részadatai is. Ha szúrópróbaszerűen a népszámlálás anyagából a palóc községek közül megyénként kiemelünk 2—2 olyan községet, ahol a századfordulóig biztos adataink vannak a nagycsaládi szervezet .meglétéről, igen magas, .a megyei átlagot jóval''meghaladó arányszámot kapunk. 20 Minden családhoz hozzászámolták a gazdával közös háztartásban élő szolgákat is. Az 1—3-as arányszám már ezek adatait is tartalmazza. ,,A családfővel közös háztartásban élő gyermekeket tehát ét>pen úgy idesorolták, mint a házi szolgákat, inasokat, urasági tiszteket stb.. ha külön -házt&rtásuk nem volt." — DÄNYI DEZSŐ—

DAVID ZOLTÁN: i. m. 8. 21 Már a legelső lépésnél le lehetett volna választani a mai Magyarország határán kívül levő községekét. A nemzetiségi területek adatainak közlése azonban indokoltnak látszik, mert ez a Magyarországon (Békésben, Biharban, Csongrádban stb.) élő nemzetiségi falvak arányszámait is magyarázza. A határon túl és az ország belsejében élő nemzetiségek családszervezete hasonló jellegű. Ez megmutatkozik a statisztikai adatok azonosságában is. 22 A megyék II. József korabeli beosztását lásd: DANYI DEZSŐ—

DAVID ZOLTÁN i. m. 386—389. 43