Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

I. II. III. IV. V. Hugyag (N). 83 125 42 39 Kazár (N). 91 116 25 27 Bodony (H). 124 192 68 53 Fedémes (H). 24 38 14 58 Uppony (B). 68 95 27 39 Bánréve (B). 121 136 15 12 Vannak viszont alacsonyabb arányszáma települések, melyek vagy városias jellegükkel (pl. Pásztó, Hatvan, Losonc stb.) vagy zselléreik nagy száma miatt még az átlagot sem érik el.

23 A századfordulón a Cserehát a másik nagycsaládos terület. Mivel ennek egy része II. József korában Abaúj-Torna megyéhez tartozott és e rész községenkénti adatai elvesztek, ezért csak a borsodi Cserehát községeit vizsgálhatjuk meg. I. II. III. IV. V. Szemere 131 142 11 8 Szakácsi 76 83 7 9 Meszes 73 81 8 11 Itt az együtt élő nagycsaládok száma lényegesen alatta marad már ekkor is a palóc nagycsaládénak. A Cserehát viszonyai így >még a tendencia erősségét tekintve is megegyeznek a száz évvel későbbi adatokkal. A harmadik nagy vérségi együttélést mutató terület a XX. század táján a Bodrogköz kiemelt községei negatív mutatószámokat adnak. I. IIIII. IV. v 1 Vajdácska 80 78 -2 l -3 Kis Rozvágy 38 34 -4 -11 Kis Czigánd 160 104 -56 -35 A II. Józsefekor! adatok szerint tehát ekkor a Bodrogközben még nem éltek nagycsaládok. Ez a családtípus az ezt követő időben alakult ki. de csak rövid ideig élt. A századfordulón a nagycsaládi tendencia talán itt a legkisebb intenzitású.

24 Ellenkező előjellel, de ugyancsak eltérést találunk Zemplén, Csanád,, Békés, Bihar és Csongrád megyékben is. A századfordulón ezekben a vármegyékben nyoma sincs a nagycsaládnak, még II. József korában a 23 PALÄDI KOVÁCS ATTILA: i. m. 23—24. A zsellér többségű falvakban a szerző kisebb arányszámot mutat ki a keleti palócoknál, mint a módosabb nemesi többségű községekben. 24 Lásd: ROMAN JÄNOS : HOMNA 1287. — JÁVOR KATALIN: DENIA 777. — BODO SANDOR szíves közlése. — Saját gyűjtés.