Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)
A különböző helyeken előforduló nagycsaládok szerkezete, belső élete nem teljesen azonos. A palóc, a csereháti és a bodrogközi nagycsalád jellegében különbözik egymástól. Már a táji és történeti adottságok sem teljesen egyformák, a népcsoport is különbözik. Ezért, hogy fennmaradásuk okát, különbözőségeiket megmagyarázhassuk, távolabbi időbe kell visszanyúlnunk, s a kétségtelenül domináns gazdasági hatóokok mellett nieg kell vizsgálnunk száimos történeti, földrajzi és etnikai körülményt is, ímelyek a vázolt helyzetkép kialakításában közrejátszottak. De ugyanilyen komplex módszert kell alkalmaznunk a kiscsaládok vizsgálatára, közelebbről pl. annak felderítésére, hogy imi indokolja a Zempléni Hegyvidéken a kiscsaládok kizárólagos uralmát, holott ez a terület gazdaságilag, természetföldrajzilag nagyon hasonlít a Cserehát nagycsaládokat megőrző vidékére, ahová a palóc nagycsaládok hatása már ugyanúgy nem terjed ki. A családok két típusa: nagy- és kiscsaládoké, lélekszámban lényegesen eltér egymástól. Bár a mennyiségi adat nem fejezi ki a szerkezetükben mutatkozó különbségeket, a számszerű eltérés mégis alkalmas arra, hogy a kis- és nagycsaládokat megfelelő adatok birtokában statisztikai módszerekkel egymástól elkülönítsük. A legelső, országosan elemezhető anyagot ebből a szempontból II. József 1784—1787-es népszámlálása adja. Rúzsás Lajos és Paládi-Kovács Aitíla ezt az összeírást használja fel munkájában a nagycsaládok déldunántúli és keleti-palóc területeken való elterjedésének kiderítésére. 15 Az összeírásban együtt szerepel két olyan adat: a családok és a házas férfiak száma, melynek különbségéből — feltéve, hogy a házas férfiak száma meghaladja a családokét — megállapítható a nagycsaládi kötelékben élő házas férfiak száma s ez vetítve az összeírás szerinti családok számára, 100 családra jutó együttélő családszámot ad jellemző mutatóként annak következtében, hogy az összeírás a családokat a háztartások számával azonosítja. „Egy famíliához számláltatnak mindazok — hangzik az összeíráshoz fűzött rendelkezés — és következésképpen azon egy Árkus família Táblájába irattatnak be, valakik magoknak külön nem főznek, hanem ugyan azon egy atyától, vagy Gazdától, Gazdaasszonytól, közönségesen együtt tápláltatnak, és vélek egy Asztalon kenyéren vannak, akár ezek házasok legyenek, akár nem..." 16 Mivel mind Rúzsás Lajos, mind Paládi-Kovács Attila kizárólag nagycsaládos területeken végzett számításokat, ezért a házas férfiak száma minden esetben fölülhaladta a családokét. Azonban az Alföldön és az: Északi Középhegység egy részén is, mint látni fogjuk, sok helyen negatív eredményt kapunk, házas férfiak száma alatta marad a családokénak. Az összeírásból nem derül ki ennek oka, azonban az minden valószínűség szerint a külön élő özvegy nők számából származik, oly módon, hogy ezen özvegy nők a családok számát szaporítottak, de férjük nem lévén, nem: kerülhettek be házas férfiak számába. Ilyen eset a nagycsaládoknál nem fordulhatott elő, mivel itt az özvegyek általában férjük családjánál maradtak, vagy ha gyermekük nem volt, többnyire vissza15 RÚZSÁS LAJOS: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal. 1711—1848. Bp. 1984. 172—175. — PÁLAM KOVÄCS ATTILA: A keleti palócok... 20— 27. 16 DANYI DEZSŐ— DAVID ZTLTÄN: Az első magyarországi népszámlálás (1784— 1787. Bp. 1960. 8. , 4L
