Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

sok megrajzolják, kétségtelen, nagyban megnehezítették az újgazdák és kisüzemek helyzetét, s ezzel magyarázható, hogy a háború után hihetetlenül gyorsan emelkedő terméseredmények fejlődése 1948 után meglassul, „s különösen messze mögötte marad az ipar fejlődésének".

84 Az a szubjektív tényező, tmely a földhöz jutásban találja magyarázatát, már nem volt elegendő arra, hogy tovább fokozza a komoly nehézségekkel küzdő újbirtokosok terméseredményeit. Ez egyben a földreform korlátait is jelentette. A kis- és középbirtokok kialakítása 1945 után rendkívüli jelentőségű volt a tulajdonviszonyok demokratizálása szempontjából, mégsem hozhatott megoldást. A középbirtok nem tudta beszerezni a korszerű mezőgazdasági gépeket, s így komoly, az ország igényeivel párhuzamosan haladó belterjes ímezőgázdaságot nem hozhatott létre. A földosztás, ugyanis a kisgazdaságok megteremtésével teret nyitott a kisparaszti módszerek elavult alkalmazásának, s a mezőgazdaság belterjességének fejlődését nemcsak megakasztja, hanem a már elért eredményeket is visszafejleszti a gyérszámú korszerűsített nagyüzem felszámolásával. A földosztás jelentőségét ezért elsősorban társadalmi síkon kell értékelnünk, olyan lépésként, amely megszüntette a régi uralkodó osztályok anyagi alapját és megerősítette a demokratikus erők politikai helyzetét. A továbbfejlődésnek azonban nem lehetett alapja. Az egyre nagyobb ütemű ipari fejlődés mögött elmarad a mezőgazdaság, s egyrészt kisüzemi módszerei miatt nem tudja megfelelően ellátni a népgazdaságot, másrészt a kézi munka túlsúlya miatt elvonja az egyre fejlődő ipartól a munkaerőt. A kezdeti eredmények azonban bármennyire is biztatóak voltak, nem vethetők öszsze a korszerű nagyüzemek jelentőségével és fejlődési távlataival. A mezőgazdaság továbbfejlődésének kérdését, útját a politikai életben bekövetkezett nagy változás határozta >meg. Míg a két világháború között államunk agrárpolitikája elsősorban külpolitikai irányba terelődött, s igyekezett a megváltozott területi és politikai viszonyok között is kizárni a fejlettebb nyugati államok olcsóbb terményeit, addig a második világháborút követő évek az agrárpolitika belpolitikai korszakának tekinthetők. A földosztás, a termelés megindítása, az új birtokviszonyok megszilárdítása, a restauráció 'megakadályozása, a szocialista gazdaság megszervezése, kormánypolitikánk legfőbb törekvése volt. Egy idő után a politikai nézetek eluralkodása a gazdasági kérdések felett túlságossá is vált, s ennek a hibának a hatása jelentős nyomot hagyott mezőgazdaságunk fejlődésében. A fordulat évében hatalomra jutott baloldali erők megteremtették a nagyüzemi gazdálkodás „társadalmi-politikai feltételeit".

85 Az állami irányító szervek, abból az alapelvből kiindulva, hogy az államosított ipari, kereskedelmi és pénzügyi intézmények fejlődése mögött messze lemaradt a mezőgazdaság, célul tűzték ki, hogy „az állami szocialista ipar és kereskedelem, továbbá az állami gépállomások, valamint egyéb állami támogatások segítségével meg kell teremteni a szocialista nagyüzemi gazdálkodás gazdasági feltételeit".

88 A nagyüzemek két alapvető formáját, mely a jövőben kialakítandó, szovjet példa alapján a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban látták. Az első gyérszámú önkéntes kezdeményezést általános igénynek tekintve, ímegkezdődött a nagyüzemi 84 ERDEI FERENC: A magyar mezőgazdaság ... 108. 85 U. a. 114. 86 U. o. 20