Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)
gazdasagok 'megszervezése. Erdei Ferenc a szövetkezeti mozgalomban két nagy korszakot különböztet meg; az 1949—19,56 közötti és az 1956—1961 közötti, eltérő koncepciójú korszakokat. 87 Meg kell vallanunk, hogy a feltételek ebben az időben még kevéssé értek meg a szövetkezeti mozgalomra. Az állami szervek helytelenül mérték fel az igényeket, és a gazdasági feltételeket, s a termelőszövetkezetesítés üteme indokolatlan volt. Nem álltak rendelkezésre azok a technikái, gépi feltételek, melyek indokolttá tették volna a nagyüzemi gazdaságok ilyen nagy számban történő megteremtését. A szövetkezetbe belépett kisparcellás gazdák nem. rendelkeztek megfelelő technikai eszközökkel, a komolyabb gépek beszerzésére alkalmas kulákgazdaságokat ekkor már többnyire radikálisan felszámolták. A Társadalmi Szemle hasábjain gyakran foglalkoztak a mezőgazdaság korszerűsítésének, a kollektivizálásnak a kérdésével, de mindig politikai célokat és okokat hangoztatva. A kulákok elleni küzdelem érdekében a kulákok kizsákmányolásának mértékét jelentősen eltúlozták, 88, a közölt termelési, gépellátottsági statisztikai adatok pedig sokszor irreálisak, s nyilvánvalóan a kormánypolitika alátámasztását szolgálták. 89 Hiányzik ebben a korszakban a komoly közgazdasági elemzés, statisztikai és szociológiai felmérés, melynek alapján ki lehetett volna dolgozni a járható utat. Nem számoltak a parasztság tényleges véleményével, a földtulajdonhoz ragadt gondolkodásával sem, sokkal érettebb gondolkodásúnak tekintették őket, mint a valóságban voltak. Ezek a hibák eredményezték aztán azt a sajnálatos tényt, hogy a létrehozott szövetkezetek továbbra sem ölthettek nagyüzemi jelleget, hanem 'megmaradtak a kevésbé termelékeny kisüzemi módszerek, eszközök mellett. A gazdaságok csupán területileg váltak nagy gazdaságokká, módszerüket tekintve nem. Komolyabb gépek beszerzésére csak akkor volt módjuk, ha jelentős állami dotációban részesültek. Az 1949—56 közötti korszakban nehezen érlelődhettek meg a nagyüzem tárgyi feltételei a megmaradt egyéni gazdaságokban is, mivel a beadási rendszer komoly gátja volt a kisebb tőkefelhalmozásnak. Az állam központi irányító szerepe révén azonban a mezőgazdaság mégis jelentős technikai fejlődésen ment át, mivel a központi irányításnak módja volt bizonyos tőkéket máshonnan elvonni és a mezőgazdaság fejlesztésére fordítani. Ha több szövetkezetet is alakítottak, mint amennyi e korszakban indokolt lett volna, a mezőgazdaságba áramló tőke miatt érlelődtek a kollektivizálás tárgyi feltételei. A .mellékelt táblázat feltünteti a legfontosabb mezőgazdasági gépek fejlődésének adatait. 87 U. a. 112—113. — ERDEI FERENC: Mezőgazdaság és szövetkezet. Bp. 1959. 228— '232. 88 Lásd a 83. számú lábjegyzetet. 89 V. ö. Mezőgazdasági Adattár Bp. 1985. és CSIZMADIA EENÖNÉ: i. m. — FEKETE FERENC: Mezőgazdaságunk fellendítésének nagyszabású programja. Társadalmi Szemle VIII. (1E53) 1093—1107. — Gr YENES ANTAL: Mezőgazdaságunk szocialista fejlődéséről: Társadalmi Szemle X. (1955) 59—79. — KÁLMÁN ISTVÁN: A termelőszövetkezetek fejlesztésével a szövetkezeti mozgalom fellendüléséért. Társadalmi Szemle X. (1955) 77—99. — MATOLCSJ JÁNOS: A mezőgazdaság fejlődésének kettős feladata. Társadalmi Szemle X. (1955) 12—28. című cikkekben megrajzolt képet gépesítettségünkről, technikai haladásunkról. V. ö: ZAM TIBOR: Tévedések és tanulságok. Valóság VII. (1964) 59—69. 27
