Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

lényegesen a magyar mezőgazdaság hagyományos szerkezetét. Inkább a szakirodalom kísérletezik népszerűsítésükkel. A jobbágyrendszer, a közjogi állapot és a hitelhiány nagyon szűkre szabta a gazdasági élet és a tudományos irodalom összekötő csatornáit, s a tudomány megtermékenyítő hatása nem érvényesülhetett.

12 A nagy- és a nemesi birtok munkaszervezetét a XVIII. század végén és a XIX. század első felében is a jobbágyrendszerre, illetve a jobbágymunkára alapozták. A nagyüzemi gazdálkodás általában véve egyet jelentett a földesúri major-üzemimel, ahol a földesúr által kihasított és külön kezelt földet zömmel robotban művelték imeg a jobbágyok. A bérmunka alkalmazására nem volt meg sem az anyagi lehetőség, sem az akarat. „Az urat a birtok csak. a várható jövedelem szempontjából érdekelte, mint imunka nélküli jövedelemforrás, amelyből neki születésénél fogva jövedelem jár, de amelynek előteremtése nem az ő gondja."

13 Akadtak azért olyan birtokosok is, akik komoly összeget fordítottak a birtokuk újjászervezésére. Az urbárium nyomán rohamosan meginduló középkori intézmények felbomlásával egyidejűleg koimoly befektetéseket eszközölnek a gödöllői Grassalkovich-uradalotm korszerűsítésére.

14 1795ben Festetich György keszthelyi birtokán „a munka 43,56 százalékban tőkés rendszeren nyugodott, csak 56,35 százalékban végezték a munkát robotos munkások".

15 Ennek ellenére még a XIX. sz. első felében is csak néhány nagyobb birtokos alakított ki korszerűbb, elsősorban bérmunkára épülő gazdaságot, birtokának egy-egy üzemegységében (pl. az Eszterházyak tatai és gesztesi uradalma, Széchenyi nagycenki birtoka). Az ország nagyobb területét azonban a robotmunkával dolgoztató uradalmak, majorságok jellemezték, amilyen — bár ez még a fejlettebb és szervezettebb birtokok közül való — a sárospataki—regéci uradalom is volt. Itt „a napszámosmunkának minden bizonnyal az volt a feladata, hogy kitöltse a cseléd- s a robotmunka hézagait. A robotmunka mindenképpen túlnyomó, szinte uralkodó, a cseléd- és napszámosmunkával szemben".

16 Kovách Géza is nagyjából hasonló (megállapításra jut a bérmunka és robotmunka összevetésekor Arad megyében.

17 „Az Alföldön azonban még ennek a kényszeredett munkaerőnek beszerzése is igen nehéz volt" — írja Mér ex Gyula —, mert „a jobbágy a tanyákon élt, és az úr csak a jobbágyközséghez közeleső pusztáit műveltethette majorságszerűen".

18 Még abban az esetben is, ha bőségesen állott a imaj

or rendelkezésére a jobbágymunka, nagyon kis hasznot hozott. Széchenyi 1830-ban így jellemzi a jobbágymunkát s vele együtt a magyar nagygazdaságok helyzetét is: „A robot vagy szakimány létele még nagyobb figyelmet érdemel s azon kárt, melly belőle háramlik, éppen olly bajosan tagadhatni, mint 12 WELLMANfJ IMRE: Tessedik Sámuel. Bp. 1954. 13 MÉREI GYULA: Mezőgazdaság és agrártársadalom Magyarországon. 1780— 1848. Bp. 1948. 27. 14 WELLMANN IMRE: A gödöllői Grassalkavich-uradalom gazdálkodása. Bp. 1937. 15 SZÁNTÓ IMRE: A majorsági gazdálkodás ... 298. — U. o. A parasztság kisajátítása . . ., 157—165. 16 OLÄH JÓZSEF: A robotmunka a sárospataki és regéci uradalmakban a XIX. sz, első felében. (SZABÓ ISTVÁN szerk.: Agrártörténeti tanulmányok.) Bp. 1960. 302. 17 KOVACH GÉZA: A majorsági gazdálkodás kialakulása Arad megyében. AtSz. V (1963) 510—525. 18 MÉREI GYULA: i. m. — 23. 12