Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

azt hogy 2X2=4. 60 ezer robot egy esztendőben szint azon munkát viszi végbe, ímellyet 20 ezer napszámmal könnyen el lehetne végezni... egy egészhelyes jobbágy rossz ekével, filigrán szekerével, gyenge marhájával 52 nap, vagy ügyetlen cselédje a gyenge korú gyermeki által 104 nap tud végezni, maga béresivei, jó szerszámmal s erős (marhával, vagy contractus szerint a mondott idő egy harmad része alatt nem vihette volna végbe!"

19 A földesúr a tőkehiány miatt nem tudott korszerű művelési eszközöket sem beállítani gazdaságában, s még a felfogadott és bérmunkát végző parasztok is csakúgy, .mint a robotba induló jobbágyok a maguk kezdetleges szerszámaikkal álltak imunkába. Az uradalom tulajdonában levő szerszámokat is jószerint „a (majorbéli [mesteremberek készítették az uradalmak számára (ekék, boronák, szekerek stb.)".

20 Ezek pedig, éppen készítőik „szaktudása" imiatt jóformán semmiben sem különböztek a jobbágy gazdaságokban ugyancsak házilag előállított hagyományos észközöktől. A munkára kirendelt jobbágyokat a gazdatiszt irányította, kinek feladata csak a robotmunka behajtása volt, „valamint a imunka elosztása, amely viszont csak arra szolgált, hogy a jövedelemként felfogható munkát mennél jobban kihasználja. A munka technikájába azonban a gazdatiszt már nem avatkozott bele irányító szakszerűséggel. Azt már a jobbágyra bízták, és az annak megszokott módszereivel háborítatlanul folyt, minden felülről jövő szabályozás, útmutatás nélkül".

21 Tehát lényegében a nagybirtokon is a saját szerszámaikkal és a megszokott munkamódszereikkel, munkaszervezetükben dolgoztak. A földesúr nem szólt bele a munka belső (megszervezésébe, hanem igénybe vette a készen kapott, kialakult formát, és azt a saját céljaira használta fel, anélkül, hogy a munka intenzitását, iminőségét különösebben fokozni akarta volna. Ha a kor paraszti munkaszervezetét, annak termelékenységét, alkalmasságát és minőségét akarjuk tehát vizsgálni, végső soron elegendő a •jobbágy saját telkén, illetve a -faluközösségben végzett munkáját elemezni, annak szervezetét feltárni, mert a jobbágy, kevés kivételtől eltekintve, akár saját földjén, akár robotban, akár mint bérmunkás dolgozott, ugyanazon munkaszervezeti formát vette igénybe. Egyébként is, a majorsági üzemek nem azonosak a magyar mezőgazdasággal a jobbágyfelszabadítás előtt. Nem mehetünk el amellett a tény ímellett, hogy „az 1828. évi adóösszeírás parasztkézen 5 020 675 hold szántót talált, s ugyanakkor a nemesi kézen, majorsági kezelésben levő szántóföld 9 832 051 hold volt".

22 Tehát a szántóföldek mintegy harmadrészén minden kétséget kizáróan a paraszti hagyományos munkaszervezet uralkodott. A -másik két harmadán olyan imajorüzemek vannak, amelyek többnyire a paraszti hagyományos munkaszervezetet veszik igénybe, robot vagy bérmunkaként, s nagyon csekély az olyan gazdaságok területben is kifejezett része, ahol korszerűbb munkaszervezettel kísérleteznek. Ezt a néhány korszerűsített gazdaságot figyelmen kívül kell hagynunk. A magyar földművelő társadalom újkori történetében a legfontosabb határkövet a jobbágyfelszabadítás jelentette. A jogilag szabaddá 19 SZÉCHENYI ISTVÄN: Hitel. Pest. 1830. 99. 20 SZÄNTÖ IMRE: A majorsági gazdálkodás... 283. 21-MÉREI GYULA.: i.m. 27—28. 22 SZABÖ ISTVÄN: A magyar parasztság története. 67. 13