Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)

törekednek, hanem egyénileg is, részes földet adva nekik, érte munkát követelnek. Ez az irredemptusokat bizonyos kis földhöz juttatta, s keményebb feltételeket is elfogadtak.

213 A Hajdú Kerületben is korán általánossá válik ez a munkaszervezeti forma. 1807-ben a hajdúszoboszlói tanács igyekszik egységesíteni a szerződéseket; megtiltotta, hogy ezután a cselédbérbe benne foglaltassák a cseléd, villás vagy ostoros földjének a gazda általi bevetése. Ezt a tilalmat majd 'mindenki áthágta. Maguk a gazdák is és a cselédek is helyesnek tartották ezen naturáliát. A tanács viszont ragaszkodott, hogy betartsák ezt a rendeletet.

213 De jól tudjuk, hogy a jobbágyfelszabadítás után országszerte egy egészen jelentős réteg (a különböző bérleti, feles, irtásos stb. földeket .művelő jobbágy réteg), nem földjével szabadult, mert azt részes, feles stb. művelésre kapta, de tulajdonjogilag sohasem volt hozzá köze.

214 A jobbágyfelszabadítást követőleg a részesművelés még nagyobb teret kapott. Részben elvesztették az ingyen munkát, s tőkéjük nem lévén, így jutottak jövedelemhez, részben a birtokosoknak nagyobb szükségük volt a munkaerő lekötésre ekkor, imint egy néhány évtizeddel később. A munkaerő-kínálat ugyanis nem volt olyan nagy, hiszen a nincstelenek is munkát kaptak a folyószabályozási munkáknál. Hogy milyen jelentős volt ez a munkaszervezeti típus a XIX. századi Alföldön, azt az a rengeteg és változatos elnevezés forma igazolta, ami az Alföldön keletkezett. Balassa Iván feldolgozva a magyar ledolgozási elnevezéseket, az Alföldön találja a legnagyobb számú változatot.

215 A ledolgozás a XX. században veszített a jelentőségéből, a birtokok bizonyos fokú stabilizációja, a nagyobb ^munkaerő-kínálat miatt, s a bénrnunka került előtérbe. A részesművelés lényege, hogy bizonyos földdarabot, rendszerint 3 holdnál nem nagyobbat ad a gazda valamelyik zsellérnek, s ez a földbér fejében 'munkával szolgál érte, s imunkával adja vissza a gazdának a föld .megmunkálásához adott igaerőt is. Ehhez még eg3>"éb szolgáltatások is járultak a helyi szokásnak 'megfelelően. „Hódmezővásárhely és Orosháza környékén az aratási ledolgozás legfontosabb kiegészítői a kapálás és fattyazás volt."

216 „A századfordulón a Dél-Alföldön ismeretes, hogy holdanként a harmadosnak minden trágyoimon felül vajat, tojást stb. is kellett adnia a gazdának, illetve az ispánnak."

217 „ ... a trágyom (trágyiom) és uzsora szó mai jelentése elég világos; a földbér jellegű szolgáltatás valaimely neme, esetenként nagyobb értékű földbér járuléka, amit terménnyel vagy (munkával rónak le."

218 A részes 'műveléshez kötött ledolgozás, mely számtalan néven ismeretes, az egész Alföldön elterjedt, s most néhány helyről hozott példával megvilágítjuk. Kornádi községben a feles köteles volt 1 hold után 20—25 keresztet benordani, ha két-három hold feles kaszálót kapott 10—12 keresztet ingyen behordani, vagy darálni, homokot hordani stb. Ez az első világháború kitöréséig így volt. Az egyezség mindig a szerződő felektől füg212 Protocollum Jászapáti. 1760—176S. III. 125. — Szolnoki Állami Levéltár (SZÁL). 1:13 Protocollum Hajdúszoboszló. DMNA. 265. 7—8. — BALOGH ISTVÄN gyűjtése. 211 Lásd: VISKI KAROLY: Trágyom ... — BALASSA IVAN: A „ledolgozás" . . . — U. ő: Adatok . . . U. Ő: A magyar kukorica. Bp. 1960. 340—392. 215 BALASSA IVAN: Adatok . . . 21.0—217. 216 U. a. 217 VISKI KAROLY: Trágyom . . . 485. 218 U. a. 484. 110