Szabó László: Munkaszervezet és termelékenység a magyar parasztságnál a XIX-XX. században – A Damjanich János Múzeum közleményei 15-18. (1968)
gött. 219 (Kornádi) „A harmadában való munka már nem béríet, hanem munkaszerződés. A kukoricát harmadában megkapálja, töri, szárat vág,, hazahozni segít. A gazda adja a vetőimagot, igát, a behordásnál, és a szántásnál, a »harmados-« csak két keze .munkáját adja." (Tápé) 220 „Három holdat (műveltünk. Az adót a gazda fizette, a gazda szántotta, hordta be. A. harmados kapálta és törte le, levágta a szárat. Ma is így adja a földet a téesz." (Szeremle) „Ha valakinek kis földje volt, egy hold mondjuk, az még vállalt ímellé hanmados földet és akkor iga sem kellett neki, mert a gazda megművelte a sajátját és a harmadost is. A harmados az olyan volt, hogy a földet a gazda kiadta kapálásra, ímeg törésre, de ő munkálta meg igával és szállította haza magának és a harmadosnak is a terményt. Ha kellett neki a ló, megfogta a gazdáét és elvitte, az nem ment vele dolgozni, inkább odaadta. Ezért aztán a harmados visszadolgozta neki. Nem volt megszabva, hogy mennyit, de hordásnál, cséplésnél ott volt. Mi egy húszholdas gazdánál voltunk, jóba vagyunk vele még ma is a fiával." (Batmonostor) „Ha valaki harmados kukoricát vagy kruimpliföldet kapott, az igás munkát a gazda végezte el rajta, még haza is szállította a terményt, ha kellett. Aztán ő visszament érte dolgozni, a nagyobb nyári munkáknál, meg kapált is érte. Általában akinek volt ilyen részese, az inas Emunkat is adott neki, napszámot stb. így mind a ketten jól jártak." (Kunszentmárton) „A csányi felesdinnyéseknek az uraság adta az igát a lekapáláshoz. A trágyát ő adta, komposzt trágyát a fészekhez és szalmás trágyát a melegágy alá. A gyöphanot is az ő igája hordta be. Palántát is az ő igája hordta ki. Az uraság adott előleget lisztet és sokszor hízónak való sertést is. A pénzt felezték. Nem a termést. A dinnyés járt el értékesíteni, ha egy uradaloimban 8 dinnyés volt, akkor azok egyet bíztak meg az értékesítéssel." (Csány) 221 „A gépelésnél mindig ott voltam, mert harmadosa voltam és ez ki volt kötve. Még kaszálni is mentem neki. Egy évben nyolc napot dolgoztam a földért, aztán .meg visszasegítettem, amit ő lóval dolgozott nekem. Ez nem tett ki háromnégy napot." (Tiszadorogma) A ledolgozás nemcsak a részesműveléshez, hanem a nagyobb munkákra való leszerződéshez is kötődhetett feltételként. Ez azonban nemvolt annyira általános. M. Somlyai Magda a Nagyatádi-féle földreform után vizsgálja a földhöz jutottak helyzetét, s úgy véli, hogy ez az Alföldön mindenütt bizonyos kulákbirtokhoz való lekötést jelentett, mert a gazdaság miatt most már nemi (mehettek el szabadon, a faluban kellett munkát vállalniuk, s így keményebb feltételekbe is belementek. „El nem szökhettek — írja —, hiszen »földjük« volt, de megélni is csak úgy tudtak, ha vállalták a birtokosok minden feltételét. Nem ritkán ezek a szegényparasztok évi 10—12 ingyen munkanapot dolgoztak, csupán azért, hogy megválthassák maguknak a jogot ahhoz, hogy aratómunkásai lehessenek valamelyik birtokosnak." 323 Ennek a imunkaszervezeti változatnak azonban korántsem volt nagy szerepe, s a felesművelés elegendő és megfelelő forma volt arra, hogy lekössék a munkaerőt és a kölcsönös munkavégzés látszatát is fenntartsák. A részesművelés általában a kisebb földűek és a nagyobb gazdák viszonyában jelentős. Az utóbbinak biztos időszaki munkaerőt, a másik219 MOLNÁR BALÁZS gyűjtése, DMNA 486. 49. Kornádi, 1961. 220 BONIS GYÖRGY idézett gyűjtése, 126. 221 IGAZ MARIA gyűjtése, DIMNA 2. — 3. Csány, 1951. 222 M. SOMLYAI MAGDA: i. m. 38. 111 '
