Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

háború győztes kimenetélétől várták s ezért vettek részt Dózsa György seregében. Madaras lakóinak csatlakozása is valószínű. Ma­daras a fősereg utvonalába esett, Karcag és Madaras kunjai nyilván Mezőtúron csatlakoztak Dózsa seregéhez. Az Eger vidéki harcokban szintén résztvehetett a lakosság egy része. A háború e vidékre vo­natkozó részleteiről keveset tudunk. Az ellenük hozott intézkedések, (kiváltságaik elvesztése és örökös jobbágyságra ítélés) részvételről tanúskodnak. Szívós ellenállásuknak és a törökök fenyegető elő­törésének köszönhetik a jobbágy sorstól való mentesülésüket. A parasztháború alatt a nagykunságiak földesúri birtokokat szereztek. 1521-ig nem adták vissza. Ekkor Báthori István nádor intézte el a határvillongásból eredő nézeteltéréseket. Madaras a Tornaj, Kolbaz, Hortobágy és Zádor felé eső földjei miatt volt érdekelt. 15 A parasztháború leverése után az államhatalom még erőtlenebbé vált. A rendek erre öszpontosították erejüket. A nemesség a pa­rasztság elnyomására igyekezett. A Nagykunsággal próbálkoztak, de nem sikerült leigázniuk, csupán határ kiigazításokat értek el. Ma­daras ekkor már számottevő falu volt. Lakóinak száma 250—300 kö­rül mozgott. A faluközösség biztosítani tudta faluja határait. A török támadások megindulása idején a feudális hadvezetés kudarcot val­lott, s II. Lajos halála után bekövetkezett bizonytalan állapot ked­vezett a faluközösségnek. A feudális anarchia, Ferdinánd és Sza­polyai János ellentéte közben sikerült visszaszerezniük Mátyás ki­rály és Ulászló alatt nyert szabadságjogaikat, melynek megerősödé­sével gazdasági viszonyaik is kedvezőbben alakultak. A faluközösség elég erősnek bizonyult nemcsak a határok védelmére, de a köztük lakó nemesek rendi hatalmának letörésére is. 1535-ben a köztük lakó Kun Mátyásnak nemesi kiváltságait nem voltak hajlandók el­ismerni. Madaras falu kommunitása Kun Mátyást helyi szolgálatra kötelezte, aki kénytelen volt rokonaival együtt János királyhoz for­dulni védelemért, hogy a helyi pénzfizetés és szolgálattétel alól mentesüljön. 16 1541—1571-ig terjedő időszak a török hatalom terjeszkedése elleni küzdelem volt. A Nagykunság, azaz Kolbázszék falvai, köztük Ma­daras is Egerhez tartozott. A védelemhez szükséges szolgáltatásokat Egerbe kellett szállítaniok és a várrendszer megerősítésében segéd­kezniük. Közben Fráter György országegyesítő hatalma kiszélesí­tése érdekében, a nagyváradi püspökség birtokaihoz kívánta hozzá­csatolni a Nagykunság keleti felét, köztük Karcag, Asszonyszállás, Kápolnás és Madaras falvakat. A nagykunságiak tiltakoztak ellene, mellyel akaratlanul is a török elleni háború feltételeinek biztosítása ellen foglaltak állást. Fráter György a nagykunsági gabonaszállítá­23

Next

/
Oldalképek
Tartalom