Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

szekerezéssel. A redempció után 1766-ban már 32 kézművesről tudunk. Az iparágak legfontosabbjai ismeretesek lettek a községben. Voltak mészárosok, molnárok, csizmadiák, kötélverők, kovácsok, kerékgyártók. A kézművesek száma a lakosság 7%-át tette ki. A századfordulóig számuk egyre gyarapodott s mikor Madaras a XIX. század elején várossá lett, 73 a mesteremberek száma, mely a község lakosságának 12%-át tette ki. Az űzött iparuk azonban még kezdetleges fokot mutatott. Nem volt önálló céhük. A mesterek valamely távoli céhnek tagjaiként működtek. Legtöbbjük letelepedés után földszerzésre és redemptusi jogok megszerzésére törekedett. Az ipari termelésük technikája kezdetleges, csak helyi piacra termeltek, csak a legszükségesebb cikkek elkészítését végezték. Munkájuk a helyi kontárok működésével egészült ki és így biztosíttatott a lakosság legminimálisabb ipari ellátottsága. A mezőgazdasági és állattenyésztési árutermelés növekedése a kereskedelem fejlődését eredményezte. A redempció e téren is nagy változást teremtett. 1713-ban egyetlen kereskedő működik a községben: Dórián nevezetű görög, aki egyben a kocsmáros is. 1766-ban két görög kereskedőről tudunk. E két kereskedő teljesen kézben tartotta a kunmadarasi kereskedelmi életet, a község áruforgalmának lebonyolítását. Elődjeik: Dórián, Hadzsi, Ilia görög kereskedők csak az árendátorságig jutottak, Narso Demeter sem tudta kibontakoztatni magát az árendátorságból, de már Papp Antal, Pataki János, Juhász József magyarosított nevű görögök és Karátson Karátson gacsai örmény árendás igyekezett az elöljáróság kedvébe járni és magának vagyont gyűjteni. Azonban saját bolthálózatának kiépítése 1766-ban csak Bernáth Kristófnak és Milits Péternek sikerült. A század végére komoly vagyont gyűjtöttek és a jómódú redemptus gazdák közé emelkedtek. Bérmunkásaikkal a madarasi kereskedelmet teljesen kezükben tartották. Bernáthnak és Militsnek több mint 15 alkalmazottja működött a községben s mészárszékek, a boltok, a kocsmák jövedelmei felett rendelkeztek. A görög kereskedők inkább a lakosság felé irányuló kereskedelmi cikkek továbbítói voltak. A század első felében mással nem foglalkoztak, a század második felében, az árutermelés növekedése folytán próbálkoztak a lakosságtól közvetíteni az árut felvásárlás útján. Ez a fáradozásuk azonban sok nehézségbe ütközött. Nemcsak a Habsburg politika és gyarmati vámrendszer akadályozta őket, hanem az is, hogy nem tudták felvenni a harcot a tőkés nagykereskedőkkel. Csak a század végére rendelkeztek elegendő tőkével. Ekkor a madarasi közvetítő kereskedelemben veszélyes vetélytársként léptek fel az idegen kereskedőkkel és helyi redemptus keres72