Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

E számok mutatják a lakosság fokozatos elszegényedését, mely az 1720. évtől kezdődően rájuk kényszerített földesúri szolgálgatás és robot, valamint az adóterhek emelkedése miatt következett be. Nagyobb váltságösszeg lefizetésére ugyanis 82,8%-ban képtelenek voltak. Elszegényedésükkel együtt járt az adó és robot szolgáltatást ellenőrző tisztek durva bánásmódja, mely az elnyomás lerázása érdekében a különböző osztályokat és paraszti rétegeket együtt tartotta. 1739-ben a madarasiak helyzete tragikussá vált. Borzalmas pestis járvány tört ki, mely fokozta elkeseredésüket és növelte összetartozásukat. Magyarországon a pestis az 1738-as belgrádi békekötés után terjedt el. A Nagykunságon Karcagról indult ki, ahol 1738. december 1—5 között hidászok táboroztak és közülök négyen pestisben elpusztultak. Felelőtlenül temették el a halottakat. A játszadozó gyerekek a kiálló kezeket és lábakat megfogdosták s 1739. január 9-én megkezdődött Karcagon a járvány pusztítása. Léhi Gergely madarasi lakos fia Karcagon megbetegedett és apja éjjel a tilalom ellenére hazalopta. Egész családja és maga Léhi Gergely is meghalt. Roppant nagy pusztítást vitt végbe Madarason a járvány. 778-an haltak meg. A járvány dandárján május, júniusban naponta 20—30 halott volt. Karcagon 1487, Kisújszálláson 1200-an pusztultak el.

12 Kétségbeesés, végső elkeseredés a földesúri és államhatalom elleni közös harcra felkészítette a nagykunokat és 1742-ben a király és az országgyűlés támogatásától függetlenül megindították akciójukat privilégiumok visszaállítására. Az államhatalmat egyrészt a kuruc hagyományok harci készségétől való félelem, másrészt a váltságösszeg szükségének kényszere késztette arra, hogy tárgyalásba bocsátkozzék a Jászkunság küldötteivel és hasznothajtó megegyezésre törekedjen. Az előzetes tárgyalások eredményeként 1744. december 24-én a Jászkunság egyetemes kérvényt adott be a Helytartótanácshoz, melyben kifejtette, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó a zálogösszeget kifizetni. A Helytartótanács első meglepetésében elutasította, de a jászkunságiak újabb fellépése után a bécsi udvar az említett megfontolások alapján Horváth András, Nánási János és Varró István jászkunsági küldöttekkel megegyezett azzal a reménynyel, hogy politikai sakkhúzással sikerül a maga érdekét megvédeni és a váltság összeg lefizetése által tetemes anyagi hasznot húzni. Maga a redempció végrehajtása ellentmondások között történt. A tiltakozás a földesúri és az államhatalom elnyomó törekvése ellen irányult s ebben a lakosság minden rétege résztvett. Amilyen mértékben szabadultak a földesúri jobbágyi terhektől, olyan mértékben nőtt az állam hatalmi túlsúlya és földjeik visszaváltása révén 4* 51