Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

kisért, Kunhegyest, Kunmadarast és Apáthyszállást értették. Az Aba nemzetséghez tartozókat felváltva jászoknak, filiszteusoknak, kunoknak emlegetik. 1391-ben egy oklevél a jászkiséri kunok minoriták által való megtérítéséről szól, ugyanakkor Kunhegyest, akkori nevén Hegyest jász telepnek tartja nyilván az egyházi összeírás.

21 Karcag város fennmaradt régi okmánymásolatai a jászokra vonatkozó privilégiális levelek másolatait is őrzik. A másolatokat 1669-ben Füleken hitelesítették. Bevezető szakaszában a kunokra vonatkozóan e kifejezés használtatott: „Cumani seu Filistei" (Kunok vagy filiszteusok). Állam jogi helyzetükre vonatkozó egységük miatt különbözőségük a XIV. századvégi birtokrendezés után elenyészett. Az egymással való keveredés, nemzetségi kapcsolataik kiszélesedése, szövetsége révén, valamint a jászkapitányok kun szállások feletti uralma következtében a XV. század elejéig a nagykunsági határok nem alakultak ki. A falu őslakóinak társadalmi képe a letelepedés idején A letelepedett őslakosság nomád állattenyésztéssel foglalkozott és pásztortársadalomban élt. Letelepedésük sok gondot okozott királyainknak és feudális főurainknak. Pogány szokásaik elhagyására és házakba költözésre, falvakba tömörülésre, valamint az örökös költözködés elhagyására ugyan az 1279. évi országgyűlésen fogadalmat tettek, azonban 1347-ben még okleveleinkben sátorlakó kunokról olvashatunk. Kunmadaras környékén élők pásztortársadalmi keretei 1389-ben még megvoltak és lakóhelyüket csak körülírással tudták jelezni.

22 A falu lakóinak végleges letelepedését több tényező segítette elő, melyeknek kölcsönhatása előkészítette a faluba való tömörülésüket. Pásztortársadalmuk bomlása sokkal lassúbb volt, mint az ország más vidékén. Királyainknak szükségük volt a katonáskodó vitézi osztályra, ezért több szabadságot élveztek. Nádori fennhatóság alatt állottak és összességükben az országos nemesekhez hasonlóan privilégiális jogokkal rendelkeztek. A helyhez kötött letelepedést elsősorban gazdasági tényezők tették elkerülhetetlenné. Legelőik a környező feudális birtokok között összeszűkültek, halászó, vadászó területük egyre inkább a téli szállás környékére esett. Társadalmuk alapja az állatállomány a szükséges legelők hiánya miatt megcsappant s a puszta létük fennmaradása is bizonytalanná vált. A feudális földesurak hatalma növekedésével a saját területükön maradásra, sőt egymás elleni harcra kényszerül12