Kormos László: Kunmadaras fejlődéstörténete termelőszövetkezeti községgé alakulásáig – A Damjanich János Múzeum közleményei 11-14. (1967)

Gál István fija István 10,52 (Ft-os föld) 1831. eladott Szőgyés Bálintnak 2,30 Gál Ferencnek kiment 5,26 1836. eladott Eszenyi Sándornak 1,56 ,i 1837. eladott Berényi Gábor úrnak 1,56 Ehhez hasonló számtalan bejegyzést találunk a földkönyvekben, az Ínséges, járványos idők alatt. F. Nagy Gergely birtokívén a földterület felszaporodásának folyamata világos. Id. F. Nagy Gergely 200 Ft-os földjéhez örökített többektől 1832. dec. 27. vett Szűcs Sámueltől 1833. febr. 7. vett Papp Jánosnétól 1833. aug. 24. Gőz Ferencnétől vett 1833. szept. 21. Léhi Petemétől 1834. febr. 4. Léhi Petemétől 1835. febr. 21. Jámbor Andrásnétól 1836-ban Nagy bálintnétól Borbély Józsefnétól Kun Mihálytól Nagy Miklóstól K. Szabó Józseftől Kun Sámueltől Nagy Bálintnétól Kisari Jánostól Kun Sámueltől 1836. dec. 7. vett Kun leányoktól 1836. dec. 7. vett Borbély Józseftől 1837. febr. 15. vett Fórizs Istvántul 1837. febr. 15. K. Szabó Józseftől 1837. febr. 15. M. Bérezi Istvántól 1837. ápr. 5. Fórizs Sándor árváitó] 1837. ápr. 19. L. Nagy Bálintnétól Lesz: 302,30 Ft-os föídje A redemptusok leszegényedett rétegét nemcsak az Ínséges esztendők, járványok sújtották. Igen kezdetlegesek voltak a technikai eszközeik, melyek a kétnyomásos gazdálkodás nívóján tartották őket. Állatállományukat szaporítani nem tudták, A község legelő területe szűknek bizonyult. Az istállózó állattartásban legfeljebb 1,30 4,— 8,— 1_ 4,— 12,2 — 10 — 1,30 3,— —.30 5,— 7,12 2,— 2,30 p.322 3,2,18 p.265 2p.288 3,— p. 38 —,30 p.265 2,— p.294 102