Dorogi Márton: A kunsági kisbunda – A Damjanich János Múzeum közleményei 8-9. (1962)

Az asszonyködmön vagy bekecs derékig ért és még hozzátoldva az egy fertályos fodros alja. Körül prém, a derék és a pálha zöld vagy piros irhával és szironyozással díszítve, mellette pedig színes rozmaringszál. A ujjában ugyanúgy: irha, egy-két levél a fehér bőrön és tulipán. A ködmönt inkább stafírungba kapták, mikor férjhez mentek, attól kezdve hordták. A kisbundát is inkább asszonyok hordták, fiatal lányok nemigen viseltek bőrruhaneműt. Iskolás gyermekek is hordtak bundát, de az szűkebb volt, kevés virággal. A férfibundát irhásbundának mondták. Aljának a kerülete 3 és fél öl volt, 15—16 bőrből varrták, virágozva. Gallérja egy egész erdélyi báránybőr volt, még a lábakat, a körmöket és a farkát is rajta hagyták. Az ilyen nagy bunda két lovat bőven beért. Kötözött alja volt. A kocsira való bunda 5—6 bőrből készült, nem cifrázták anynyira, de keresztirhát csak tettek rá. Nem volt kötözött alja. Az ilyet csirkeszedő bundának is mondták. Mellényt is hordtak a férfiak, elöl gombos volt, a mentéről vették a gombot, 9—11 volt rajta. Szabóné hallott olyan munkáról is, amikor két bőrt csak összevarrtak, és alól lekerekítették. Ez már régen volt. Ugyancsak a régiektől hallotta: ,,Ha egy kacagányt nyakukba vehettek, abban tisztességgel megvénhedtek." „Milleniumkor volt, kiállítottunk mi is — mesélte Szabóné. — Még jóformán ki sem pakoltam, mikor odajött két úriember. Nem tudtam, ki s mifélék. Leültek ott a rendetlenségbe beszélgetni. Hát én csak végeztem a dolgom tovább. Egyszer azt mondja az egyik: — Tudja-e Szabóné, melyik két embernek nincs esze? — Nem tudom én! — Hát a magyar szűcsnek, meg a túri korsósnak. Tudja miért? — Nem én! — Mert annyi munkát tesz rá, mégis olcsón adja. Másnap aztán jön arra a kiállítás igazgatója. — Tudja-e, ki ült itt tegnap; az a két ember? — Nem biz én! — Hát Almássy, meg Teleki gróf. Egy kicsit restelkedtem is, mert csak úgy tekintetesuramoztam őket. No, de jöttek azok azután mindennap. Le is tanyáztak mindig. Alighogy hazajöttünk a kiállításról, egyszercsak írtak nagy sürgősen, hogy nekik 10 napra 10 kisbunda kell. Hiába szabadkoztunk, hogy annyi idő alatt nem lehet összeteremteni, nem engedtek. Volt ott egy darabban 5—6, még kértünk kölcsönbe Szabó Sándor komától, így aztán sikerült. Hogy így az urak megismerték a munkánkat, hát még Londonban is állítottunk ki. Nagy kiállítás volt. Egyszer táviratozik Almássy grófné, menjek gyorsan hozzá. Mondták aztán, hogy a londoni kiállí28