Dorogi Márton: A kunsági kisbunda – A Damjanich János Múzeum közleményei 8-9. (1962)

v • aztán ázhatott, a szőréről lepergett a víz, de akkor is óvatosan kellett vele bánni: kirázták a vizet belőle, és nem túl meleg helyen szárítgatták. A kisbunda kezelését Erdei Sándorné mondta el Derecskén. Derecske is a kunbundák városa volt. Sok bunda gallérja alatt olvastam a felírást: „Készítette Erdei Sándor szűcsmester, Derecske." Sajnos, mire oda eljutottam, már az ő sírhalmát is befutották a virágok, mint ahogy az ő körkoszorús rózsái befonták hajdan a remekebbnél remekebb kerekbundákat. „Elmúlt az ideje. Mióta megözvegyültem, már csak vendégségbe járnak hozzám bundák. Szentgyörgy naptól Szentmihályig. Szentmihály napja után akármerről fúj a szél, csak hideg az. Előveszik a kisbundákat is. A falu jobbmodú asszonyai hozzám hozták nyári gondozásra a bundájukat. Egy-egy mázsa tengeriért kezeltem őket. 20—30 is összekerült. Kéthárom hetenként aztán kiraktam őket reggelenként és mogyorófapálcával megveregettem, hogy bele ne essen a szőrféreg. Még a legutóbbi esztendőben is hoztak egy párat, de az idén már az is elmaradt (1955). A kisbundának kereknek kellett lennie, azért mondták itt kerekbundának, kiterítve kört tett ki. Egy szép bundának 18 ránca volt. Az ilyeneket nem lehetett hányni-vetni, mindig gondosan volt elrakva. Vásár előtt le kellett vasalni, vagyis ráncbaszedni és ládába rakni olyanformán, hogy minden bokor virág kifelé essen. Az állítás mellett hajtogattuk." 14