Dömötör Sándor szerk.: Abádszalók földje, népe, kultúrája – A Damjanich János Múzeum közleményei 5-7. (1961)

Telt-múlt az idő és a herceg nem fizetett. A vendéglős beperelte a herceget, de nemcsak a hat tojás árát követelte, hanem azt is, hogy mi lett volna belőle, ha hat csirke lett volna. Annyira ment a számla, hogy .a herceg birtoka is ráment volna a perre. Búsult a herceg, hogy így megjárta a tojásokkal. Arrament a cigány. Majd én megyek el a tárgyalásra! — ajánlkozott. — Hát mit tudsz te ahhoz, te cigány? — Ne búsuljon, majd én elintézem; Megjött az idézés, de a cigány csak másnap ment el. — Mi az, cigány, hiszen tegnapra szólt az idézés?! — Kölest főztem sürgősen, mert vetni akarok! — mondta a cigány. — Mit akarsz te a kölessel? — kérdezték tőle. — El akarom vetni — mondta a cigány a bírónak. — Te buta cigány, ne mesélj nekünk! A főtt köles nem kell ki! — Hát a főtt tojás kikel? — kérdezte a cigány. — Igazad van, cigány. Megnyerted a pert! — mondta a bíró. — Jó ügyvéd lett volna belőled. — De csak ott, ahol maga a bíró! — kiabált vissza a cigány, mert már szaladt a herceghez a jutalomért. Elmondta: Jámbor János, 77 éves. János, Jani, Jankó Egy embernek három fia volt: János, Jani és Jankó. Egyszer kiment az erdőre az öreg a fiaival. Ahogyan mennek, megszólal az egyik fiú: — Hej, édesapám, 'de szép kocsirúd lenne ebből! — Maradj csak itt, János fiam! Kerékgyártó lesz belőled, mert a kocsirudat választottad! Hát mennek tovább. Egyszer megszólal a második fiú: — Hej, édesapám, de szép ekeszarva lenne ebből! (Mert régen az is fából volt.) Jankó volt a legrosszabb. Sokáig mentek, de nem szólt semmit. Végre megkérdezte az apja: — Hát te, mi leszel? — Majd leszek valami! — válaszolta Jankó és mentek tovább. Egyszer találtak egy bunkós botot. Azt mondja Jankó: — Hej, édesapám, de szép bot ez! — Maradj csak itt az erdőben! Híres betyár lesz belőled! — mondta az apja. Alig értek haza, máris tudta a király,^ hogy új betyár van a faluban. Hívatta Jankót és azt mondta neki: — Űgy hallottam, Jankó fiam, hogy betyár leszel! Szeretném látni, hogy mit tudsz, ezért próbára teszlek. Ha nem tudod elhajtani a birkáimat, agyonüttetlek, de ha sikerül, háromszáz forintot kapsz! — Állom a fogadást, király uram! — mondta Jankó és hazament. A király egy falka birkát éjszakára kihajtatott a mezőre. Négy komondort és négy juhászt parancsolt melléjük őrnek. Meghagyta, hogy nagyon vigyázzanak, mert új betyár van a faluban. Elmentek a juhászok a birkákkal, mindegyik mellett volt egy komondor kutya. Egyenlő távolságra megálltak a birkák mellett és nézegettek mindenfelé, de nem láttak semmit. — Estefelé Jankó kiment a mezőre és megfigyelte, hogyan őrzik a birkákat. Látta, hogy négy juhász áll ott és négy komondor. Hazament, süttetett az anyjával négy 90